Balassa Géza 1914. március 10-én látta meg a napvilágot a Hont-megyei Felsőbakán. Édesapja, aki evangélikus falusi kántortanító volt, nem volt hajlandó felesküdni az új Csehszlovákiára. Mivel kitartott magyarsága mellett, elvesztette állását, és halála után családja mély szegénységbe került. Édesanyja kifőzdét tartott fent, hogy két gyermekét el tudja tartani.

Balassa Géza 1933-ban érettségizett az Állami Csehszlovák Reformreálgimnáziumban Körmöcbányán, majd a pozsonyi evangélikus teológia szakra ment, amit két szemeszter után otthagyott. A pedagógia mellett kötelezte el magát, és mivel ez akkor igen erős hiány szakma volt, már két szemeszter után taníthatott. Beiratkozott a pozsonyi Állami Pedagógiai Akadémiára, ahol népiskolai pedagógiai végzettséget szerzett. Utána is képezte magát, oktathatott evangélikus hittant, szlovák nyelvet, földrajzot és történelmet is.

1945-ben egy kis könyvecskét adott ki, amelyben a szlovák nyelvben használatos rendhagyó szavakat tréfás mondatokban foglalta össze.
Magassága miatt nem mehetett katonai szolgálatra, és még a régészeti munkáiban is hátrányt jelentett 192 cm-es magassága. Felesége, Krcsméry Katalin kolléganője volt, akinek nevét fel is akarta venni, amikor egy rendelet kötelezte az állami alkalmazottakat, hogy csak szlovákul írt vezetéknevet használhatnak. De a végződés miatt ez a vezetéknév nem felelt meg, így lett a Balassából Balaša.

1942-ben Zólyomban tanított, ahol kezdeményezte egy helytörténeti múzeum létrehozását. 1944-től a turócszentmártoni Állami Régészeti Intézet titkáraként dolgozott, majd beiratkozott a Szlovák Egyetemre, a Filozófia Karra. Balassa zólyomi tevékenysége idejében talált rá Mayer Ede szobrászművész II. Rákóczi Ferenc mellszobrára, mely Csehszlovákia megalakulásáig a város főterén állt. Mivel a zólyomi vár felújításának kezdeményezője és felügyelője lett, ott bújtatta évtizedeken keresztül a kápolnában, hogy azután Borsi községnek ajánlhassa föl.

A háború után a radványi könytárban és levéltárban dolgozott, teherautóval járta a környék elhagyott kúriáit, udvarházait és kastélyait, hogy megmentse a pusztulástól az elmenekült nemesi családok levéltári anyagát. A zólyomi vár megmentéséért nagyon sokat tett a világháború után, ő vezette a restaurálási munkálatokat. Balassa dolgozta ki a most felújított alsósztregovai Madách-múzeum forgatókönyvét és az ő vezetése alatt sikerült azt úgy elkészíteni, hogy 1964. október 4-én az állandó kiállítás méltó környezetben megnyithatta kapuit.

Pozsonyba költözött, miután nyugdíjba vonult, és hiába volt még számos terve, a Parkinson-kór megakadályozta ezek megvalósításában, és 1994.február 20-án elhunyt. Balassa Géza rendkívüli tehetség volt, aki mindemellett még hegedült, festett is, és legendás memóriával rendelkezett.

Fotó:  muemlekem.hu