Jókai Mór része a magyar történelem örök pillanatainak

1825. február 18-án született Komáromban a „nagy magyar mesemondó”, a regényíró, a márciusi ifjak egyike, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag – Jókai Móricz. Kevesen tudják, de éppen Petőfi Sándor unszolására kezdte a Mór nevet használni, majd 1848. március 15. után vezetéknevében az ipszilont is i-re cserélte – jelezve, hogy elsősorban a magyar nemzet tagja és nem kíván élni a nemesi származás előnyeivel.

Jókai a neki jutott 79 éve alatt több ember életét is élte. Kevés nála termékenyebb író született a Kárpát-medencében. Számos remekművet hagyott az utókorra: A kőszívű ember fiai, Az arany ember, Szegény gazdagok, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Egy bujdosó naplója – sorolhatnánk. Munkássága azonban nem csak az irodalomban teljesedett ki, hiszen öt esztendőn keresztül volt a magyar országgyűlés tagja.

Része volt a magyar történelem örök pillanatainak is. Talán 1848. március 15-ei szereplése a legismertebb, de tudni kell, hogy ott volt Kossuth Lajos küldötteként Bécsben is, hogy a forradalmároknak üzenetet adjon át. A szabadságharc leverése után a Bükkbe menekült feleségével, Laborfalvi Rózával, ahol Csányi Béni barátjuknál húzhatták meg magukat. Ez ihlette később az Egy bujdosó naplója című művét.

Felesége közbenjárásával kapott Klapka Györgytől menlevelet mint kinevezett honvédhadnagy.

Klapka levele nélkül valószínűleg nem élhetett volna ilyen hosszú életet. Így azonban – álnéven ugyan, de – visszaköltözhetett Pestre. A Teleki-féle Határozati Párt színeiben kezdett el politizálni és az 1861. évi országgyűlésen (május 24-én) mint a siklósi kerület képviselője szólalt fel. Később volt a Balközép és a Szabadelvű Párt képviselője is, de választókerületeinek számai is gyarapodtak – Terézváros, Józsefváros, Dárda, (az erdélyi) Erzsébetváros, Illyefalva, Kassa, Oravica.

Életútját nem könnyű összefoglalni a Petőfi Társaság említése nélkül.

A Petőfi Társaság 1876. január 1-jén alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében és egészen 1944-ig folytatta működését, alapító elnöke Jókai volt. A társaság a Petőfi-kultusz terjesztését és a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelését tűzte ki céljául.

Jókai és második felesége Nagy Bella – Laborfalvi Róza 1886-ban elhunyt – hónapokat töltött Nizzában, onnan hazatérve 1904 áprilisában Jókai Mór megfázott. Rövid betegség után 1904. május 5-én hunyt el tüdőgyulladásban.

„Végrendeletem.

Én, alulírott dr. Jókai Mór a mai napon a következő végrendeletet teszem: Lelkemet Istennek, poraimat az anyaföldnek ajánlva, teljesen ép elmével és testi jó egészségben, minden külső kényszerítés vagy befolyás nélkül vagyonomról eképen intézkedem elhunytom esetére: Miután fogadott leányomat, Feszty Árpádné Jókai Rózát az őt megillető köteles részen túl is már életemben kielégítettem, különben is részéről életemben sok keserűséget szenvedtem: annál fogva elhalálozásom esetére minden ingó és ingatlan vagyonom és járandóságom öröklésére nézve, általános és egyetlen örökösömmé szeretett feleségemet, dr. Jókai Mórné, született Grósz Bellát nevezem ki. Ezen végrendeletemet saját kezűleg írtam és aláírtam.

Kelt Budapesten, 1903. február 20-án.

Dr. Jókai Mór”