Belestünk a Pesti Magyar Színház kulisszái mögé
Az átfogó színházi bejárás a Sétaműhely révén valósult meg, akiknek ezúton is köszönjük a részvételi lehetőséget.
A színház története messzire nyúlik vissza. Állandó Nemzeti Színház építésének szükségességét már Széchenyi István is felterjesztette 1832-ben. A színház ebben a korszakban egy független nemzet magától értetődő szükségleteként volt értelmezhető, illetve a nyelv, a kultúra csatatereként is funkcionált. Különösen igaz ez Pesten, hiszen 1812-ben nyílt meg itt a Pesti Német Nyelvű Színház, tehát érthető és tökéletesen indokolt igényként fogalmazódott meg, hogy magyar nyelven is legyen színvonalas színjátszás a városban.
A Pesti Magyar Színház eredeti, Lang Adolf tervei alapján készült épülete 1897-ben. Forrás: Wikimedia Commons
Az állandó Nemzeti Színház megépítéséhez azonban 170 évnek kellett eltelnie, egészen addig a Nemzeti Színház társulata ”ideiglenes jelleggel” különböző épületeken dolgozott. 1897-ben épült fel – a mindmáig a Hevesi Sándor tér 4. szám alatt található – Pesti Magyar Színház. Eredetileg ez két nemesi család, a Rákosiak és a Beöthyek tulajdonában álló magánszínház volt, amely abban az időben az egyik legnépszerűbb budapesti színháznak számított.
Az épület szerkezete és a társulat működése az elkövetkező évtizedekben változatlan maradt. Végül az 1960-as években államosították a színházat, majd 1966-ban Ázbej Sándor tervei alapján átépítették. A színház ekkor nyerte el mai külsejét, e korszaknak a stílusjegyeit viseli kívül,belül. A hatvanas évek derekán a megújuló épület ”nyugatiasnak” számított – legalábbis a hazai viszonyok közt.
„Ideiglenesen” ebbe az épületbe költözött be 1966-tól kezdve a Nemzeti Színház társulata, korábbi épületét 1965-ben, a 2-es metró építésére hivatkozva lebontották. A Pesti Magyar Színházban olyan színészek játszottak, mint Blaha Lujza, Bajor Gizi, Jászai Mari, Sinkovits Imre vagy Básti Juli.
A színház épülete szemből nézve a jellegzetes domborművel. Fotó: Wikimedia Commons/Alex Barrow
A színház jellegzetes homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája, a műalkotás különböző színházi jeleneteket ábrázol. Az épület egyik oldalán csillogó „acéllevelek” napos időben folyton változó árnyképként jelennek meg a falon. A színház eredetileg 1000 fős nézőtere az átépítés után 665 főre redukálódott, cserébe viszont nőtt a színpad és a mögötte lévő színházi tér.
A színház művészbejárója az acéllevelekkel. Fotó: Wikimedia Commons/Fauvirt
Az új Nemzeti Színház felépítése az 1960-as, ’70-es, ’80-as évek során többször is felmerült, azonban a tervekből ekkor még nem lett semmi. A 1995-ben elindult az építkezés az Erzsébet téren, de azt 1998-ban leállították.
A Magyar Nemzeti Színház építkezése végül új helyszínen 2000-ben kezdődött meg. A 2002-es átadását követően a korábbi Nemzeti Színház társulata Pesti Magyar Színházi Társulat néven játszott tovább a Hevesi Sándor téren.
A Pesti Magyar Színház nézőtere egyedi kialakítású: a falon és a mennyezeten különleges lemezek láthatóak. „Ezek nemcsak dekorációs elemként szolgálnak, hanem olyan akusztikát biztosítanak a színháznak, amely által még a karzat tetején is jól lehet érteni a színpadon elhangzottakat” – mondta el kérdésünkre Boda Jenő, a színház dolgozója, aki az épület minden zegét-zugát ismeri.
Fordított perspektíva: a nézőtér a színpadról nézve. Fotó: Bereznay István
A séta során a színészi öltözőbe is betekinthettek a látogatók, ahol Sinkovits Imre emlékére is elhelyeztek egy emléktáblát. Itt Szűcs Sándor színművész beszélt a régi nagy színészekről és a színházon belüli hierarchiáról. Érdekes megjegyzése volt az, hogy
„A demokrácia nem működik a színházban”,
az ügyelő vagy a rendező teljhatalmú úr, utasításaikat mindenki zokszó nélkül végrehajtja.
Szűcs Sándor a színházi öltözőben, óriásnak öltözve mesél. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Egy anekdota szerint a színház egyik emeletén lévő kis hallba járt ki Sinkovits cigarettázni és onnan figyelte a szemközti panelház lakóinak életét, akikről ennek köszönhetően majdnem mindent tudott, ez volt az „ő kis szappanoperája”.
A látogatók a színpad alatt, mellett és felett megtekinthettek mindent, a képen alulnézetből épp a forgószínpadot csodálják. Fotó: MTI/Balogh Zoltán.
A színház a színpadi kellékek, díszleteket, illetve a színészek számára szükséges öltözetek, sminkek, arcszőrzetek és parókák tömkelegével rendelkezik, amelyeket a színházi fodrász szalonban láthattunk, ahol éppen Bede-Fazekas Szabolcsot készítették fel a következő darabra.
Bajszok és szakállak kollekciója. Fotó: Bereznay István
