A nagy szülés-kérdés – szemlézés
Az, hogy nők markánsan állnak ki egy-egy ügyért vagy ügy ellen, nem új keletű dolog hazánkban. Bár a legújabb családtámogatási tervezetet még csak múlt vasárnap jelentette be a miniszterelnök, egészen két évvel ezelőttig visszamehetnénk, ha arra lennénk kíváncsiak: most akkor ki szül és kinek?
2016 januárjában indult útnak a „Kormányváltásig nem szülök” mozgalom, melyről sok minden nem derült ki fennállása alatt, de a kampány során nőket buzdítottak arra, hogy írják a hasukra pirossal, hogy ők nem szülnek addig, míg nem lesz kormányváltás, és az erről készült fényképet küldjék el a mozgalom irányítóinak.
Az Alfahíren erről megjelent cikk szerzője így vélekedik: „Valójában ez a kezdeményezés is csak egy az azon álszent akciók közül, amiket az elmúlt években láthattunk:
Ha a kormány sok gyereket akar, akkor mi nem szülünk!
Ha a kormány nem akar bevándorlókat, akkor mi imádni fogjuk őket!
Ha a kormány eltüntetné az utcákról a hajléktalanokat, akkor mi is hajléktalanok leszünk!„.
Aztán tavaly májusban egy másik kezdeményezés, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom volt az, amely kis túlzással felrobbantotta az internetet. Azóta folyamatos az érvelés mindkét oldalról, hogy eldőljön: fognak-e szülni a nők Magyarországon vagy sem?
A gyermekvállalás csodálatos dolog, mégsem kötelezhet senki arra egyetlen nőt vagy férfit sem, hogy csak erről szóljon az élete, és semmi más életcélja ne legyen, csak a családalapítás!
– írta cikkében Holics-Mester Marianna Zen Coach Sámán gyógyító még május elején. Miután a gyermekvállalás felelősségéről értekezik hosszabb terjedelemben, hozzáteszi: „Ha lenne kutyám, tuti alhatna a kanapén, a macskám így is ott alszik. Van két tengerimalacom, és törődőm velük, gondozom őket, érdekel a boldogságuk, hogy jól érezzék magukat. Ezt is úgy hívják, hogy felelősség!„.
A kormány családpolitikájának egyik építőköve, hogy fiatalon (értsd: 25-35 éves korban) vállaljanak a párok gyermeket. (Arról, hogy ráadásul az orvostudomány a nők biológiáját tekintve miként vélekedik a későbbi korban való szülésről, most ne essék szó.)
Somfai Péter cikkében a fiatalon szülővé válás negatívumait egy 16 éves (!!!) fiktív vidéki lány történetén keresztül ismerteti. Így fogalmaz: „Megáll a központban, a néhány éve elkészült játszótér előtt, elmélázva figyeli a nála alig fiatalabb kölyköket. Legszívesebben ő is inkább a játszótéren lógna 16 évesen, hintázna a többiekkel. Aztán elindul, várja otthon az ura meg a házimunka.„
Nem a kormánynak akarok szülni, hanem a szerelmemnek…
– ezt már Cseh Katalin, a Momentum képviselője mondta egyik beszédében. Cseh Katalin eszerint szerelmét szeretné megajándékozni a családalapítás örömével. Nagyon helyes, hiszen végtére is éppen ez a jelenlegi családtámogatási rendszer célja!
Végső soron a sok vessző után Horváth Zsófia próbált pontot tenni értekezésével az „ügy” végére.
„Hogy vannak nők, akik soha nem akarnak szülni, az tény. Ez most nem róluk szól” – írja. Úgy látja, a családok támogatása most azokról szól, akinek ez jól jön, aki ezzel tudja megvalósítani az álmát, hogy családja legyen. „A családok támogatása most róluk szól. Rólunk, akik a gyerekeinkben látjuk a jövőt. És a gyerekekről, akiknek a legjobbat akarjuk megadni.”
Horváth igyekezett az elkötelezés és a kötelezés szavak közti különbségre rámutatni, valamint arra is – mivel sok megnyilvánulóban nem volt tiszta kép erről –, hogy kinek szül egy nő.
Segíteni a gyermekvállalást nem egyenlő az arra kötelezéssel. Úgy tűnik, hogy ez az ellenzékieken kívül mindenki számára világos. Ahogy az is, hogy a magyar nők nem Orbánnak szülnek gyereket, hanem maguknak. Azzal, hogy ők következetesen ennek ellenkezőjét állítják, csak egyvalamit tesznek világossá: nem a kormány mászik bele a magyar nők méhébe, hanem az ellenzékiek.
