#NapiPápa: Katolikusok és ortodoxok
A középkorban az egyházszakadást követően két alkalommal – 1274-ben a 2. lyoni zsinaton, illetve 1439-ben a firenze zsinaton – igyekeztek közeledni egymáshoz a római katolikus és ortodox egyházak, a kísérlet azonban egyik alkalommal sem szült kézzelfogható eredményeket.
Az újabb próbálkozásokra egészen a 20. századig kellett várni. 1964-ben találkozott VI. Pál pápa és I. Atenagorasz konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben, amelyet egy közös nyilatkozat is követett 1965-ben. Mindezt azonban nem az összes ortodox egyház nézte jó szemmel: az orosz ortodox egyház kifejezetten félt attól, hogy Róma és Konstantinápoly közeledése Moszkva érdekeit is sértheti.
Megjegyzendő, a katolikusok és ortodoxok viszonya igen komplikált. Az ortodox valláson belül napjainkban már összesen 15 autokefál egyház működik, amelyek egymáshoz képest többé-kevésbé egyenrangúak. Tehát amikor katolikus-ortodox viszonyról beszélünk, akkor az alatt valójában a római katolikus egyháznak a 15 ortodox egyházzal külön-külön meglévő kapcsolatát kell értenünk.
Történelmi hagyományokból kifolyólag az ortodox egyházak hierarchiáján belül a konstantinápolyi pátriárka egyfajta primus inter paresnek számít a többi egyházfőhöz képest, a hívek számát és – ebből kifolyólag – a nemzetközi befolyást tekintve viszont a Kirill moszkvai pátriárka által vezetett orosz ortodox egyház az, amely óriási fölénnyel rendelkezik a többihez képest.
A nyugati keresztények és az ortodoxok közti viszony javítását nehezíti az, hogy az egyes ortodox egyházak gyakran egymással is rivalizálnak. Napjainkban a legsúlyosabb konfliktust az jelenti, hogy január 5-én a konstantinápolyi pátriárka támogatásával a tizenötödik ortodox egyházként – a korábban moszkvai igazgatás alatt álló ukrajnai közösségeket egyesítve – létrejött az Ukrajnai Ortodox Egyház is, amelyet azonban a moszkvai pátriárka, illetve az orosz kormányzat nem ismert el. A konfliktusos helyzet rendezése jó eséllyel hónapokba vagy évekbe is beletelhet.
Az egyes ortodox egyházak mindannyian eltérően viszonyulnak a többi keresztény felekezethez is. Sokukban – beleértve az oroszokat is – megvan az a félelem is, hogy a római katolikusokhoz való közeledés idővel az egyházak újraegyesítéséhez, és ezáltal az ortodox önállóság megszűnéséhez vezethet. Épp ezért elmondható, hogy az alkalmankénti közeledés mellett igyekeznek megtartani azt a bizonyos „három lépés távolságot” a katolikusoktól.
A ma is regnáló konstantinápolyi pátriárka, I. Bartolomeosz – akit környezetvédelmi erőfeszítései miatt a „Zöld Pátriárkaként” is emlegetnek – 2006-ban szintén találkozott XVI. Benedekkel. 2013 és 2016 közt pedig Ferenc pápával szintén több alkalommal tárgyalt. Moszkva eleinte ezt rossz szemmel nézte, azonban 2014-ben politikájukon változtatva maguk is a közeledést útjára léptek, miután 2014 novemberében Ferenc pápa felvetette egy találkozó ötletét.
Ez hozta tető alá 2016. február 12-én a pápa és a pátriárka találkozóját Havanában, valamint az általuk megfogalmazott közös nyilatkozat kiadását is. A 30 pontból álló nyilatkozatban a két egyházfő közösen szólalt fel a közel-keleti keresztényüldözések, illetve az ott zajló háborúk ellen. Emellett azonban más, a mindennapi társadalmakat érintő problémák terén is kinyilatkoztatást tettek, így például kitértek az ateizmus, a szekularizáció, a migránsok és menekültek, a családok és a házasság, az ateizmus, valamint az abortusz témaköreire.
„Testvérként beszéltünk egymással. Mindketten ugyanabban a keresztségben születtünk” –nyilatkozta utóbb Ferenc pápa a találkozó kapcsán.
A két egyházfő. Forrás: Wikimedia Commons/ kremlin.ru; Casa Rosada
Kirill pátriárka pedig úgy számolt be az eseményről: a pápával „az egyházaik felelősségének tudatában” beszélgették „a kereszténység és az emberi civilizáció jövőjéről”. A találkozó hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsék egymást, és közösen léphessenek fel a világszerte tomboló háborúk ellen – tette hozzá.
Mindemellett a találkozót sok oldalról kritizálták. Ferenc pápát egyesek elítélték amiatt, hogy ezzel a lépéssel szimbolikusan támogatta az oroszok intervencióját Ukrajnában. A pápa reakciójában hangsúlyozta, hogy az orosz-ukrán konfliktus egy politikai kérdés, amelyben az egyház nem kíván állást foglalni.
Az ortodoxok részéről még erősebb kritikák érkeztek. Hiába hangsúlyozta a találkozó előtt az orosz ortodox egyház azt, hogy csupán egy szimbolikus jellegű találkozóról van szó, az ortodox hívek egy része már-már árulóként tekintett Kirill pátriárkára. Sok helyen megtagadták azt, hogy imáikba foglalják az ő nevét is.
Sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a nyugati keresztények és az ortodoxok közt meglévő falak leomoljanak, ezek az apró gesztusok azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az egyházi tanokban lévő különbségek ellenére Kelet és Nyugat közösen léphessen fel a jó célok érdekében.
(Forrás: Vatican News, cruxnow.com)
