Norvégia a francia-német tengelyre tett

Norvégiában, az alig 5 milliós skandináv országban, januárban váratlan dolog történt. Az első olyan kormány alakult 1985 óta, amiben nem a szocialisták vannak többségben. Ezt a mutatványt nem is sikerült egy pártnak megvalósítania, rögtön négy is kellett hozzá: Konzervatív Párt, Liberális Párt, Haladó Párt és legutóbb január 17-én a koalícióhoz csatlakozott a Keresztény Demokrata Párt is.

A kissé színes koalíciót egy nő fogja össze, Erna Solberg.

Norvégia tradicionálisan nyugat felé kacsingat, bár az EU-nak mégse mernek a tagjai lenni. Ennek a – Brexit-szerű – felfogásnak több oka is van, de a mi szempontunkból talán az a legérdekesebb, hogy a nemrégiben aláírt Aacheni Szerződéshez hogyan viszonyulnak.  

Röviden: jól.

A 2019. január 22-én aláírt Aacheni Szerződés az EU, német-francia kormánykoalíciós szerződéseként is felfogható. Kölcsönösen megígérnek egymásnak minden szépet és jót, hogy cserébe – kartellba tömörülve – együtt irányítsák a Kontinens életét Lisazbontól-Helsinkiig, Oslón át.

Ebben persze semmi új nincs.

De Osló minek kockáztasson? A Berlinnel és Párizzsal való szorosabb kül- és biztonságpolitikai együttműködés Osló kimondott stratégiai érdeke, ezt 2018-ban rögvest papírra is vetették: a Norvég EU-stratégia keretében. (https://www.regjeringen.no/en/dokumenter/eu_strategy/id2600561/ ) A stratégia kimondja, hogy Norvégia életében az EU kulcsszerepet játszik egyes területeken, és azokban igyekeznek egyről-kettőre is jutni: éghajlatváltozás, migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, stb. Igen ám, de ezt csak a német-francia tengellyel.

Norvégia, simán lehetne Hollandia EU-n kívül kistestvére. Szocialisták ide, vagy oda.

A Dagens Næringsliv gazdasági lap véleménycikke az Aacheni Szerződéssel szembeni kritikákkal szemben érvelve úgy fogalmaz, az EU számos mechanizmussal rendelkezik annak megakadályozására, hogy két tagállam túl domináns szerepet töltsön be. Emellett sietve üdvözli, hogy az Európán belül erősödő nacionalista, populista hangokat – különösen az Aacheni Szerződéssel egy napon bejelentett „lengyel-olasz tengelyt” – ellensúlyozza a szorosabb európai együttműködést értéknek tekintő, liberális, internacionalista német-francia vonal.

Zárásként pedig a norvég sajtó is ismerős következtetésre jutott: az EU jövője szempontjából meghatározó lesz, hogy a májusi EP választásokon e két irányvonal közül melyik kerekedik felül.

Forrás: MTI/www.dn.no/Regjeringen

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Soha ennyien még nem dolgoztak
Mohos Gábor: ha igazán találkozni szeretnénk Istennel, akkor időnként ki kell lépnünk a mindennapi dolgokból
#NapiPápa: milyen ajándéknak örülne Isten?