Gyógyító művészet

A Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria 2010 óta minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén PsychArt24 nevű különleges festőmaratont szervez a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ tágas aulájában, ami e meghirdetett őszi napon mindig gazdagon felszerelt nyitott műteremmé alakul át, így várja kötetlen képzőművészeti alkotásra az érdeklődőket.

Az alapítvány munkatársai és a Galéria alkotóközössége e Magyarországon egyedülálló rendezvénnyel járul hozzá a mentális fogyatékkal vagy lelki betegséggel élők önértékelésének erősítéséhez, a velük szemben tapasztalható előítéletek és diszkrimináció csökkentéséhez, a társadalom által köréjük emelt falak lebontásához.

A PsychArt24 rendezvény különlegessége, hogy a pszichoszociális problémákkal küzdő és egészséges emberek együtt festenek 24 órán keresztül, sőt a pszichiátriai betegek nemcsak alkotóként vesznek részt, hanem mint az esemény szervezői, lebonyolítói is. A rendezők a művészeti programmal lehetőséget teremtenek az alkotás örömének és az értékteremtés képességének megélésére, egymás elfogadásának erősítésére.

A különleges program során tehát egymás mellett alkotnak betegek és egészségesek, gyermekek és felnőttek, idősek és fiatalok, amatőr, art brut, outsider alkotók és hivatásos művészek.

A PsychArt24-en készült képek a rendezvény helyszínén is megtekinthetők, de onnan a Budapest Art Brut Galéria Művészeti Tanácsa által kiválasztott művek az Üllői úti galériába kerülnek át, ahol még egy hónapra kiállítják azokat, sőt vásárolni is lehet belőlük.

Az immár kilencedik alkalommal megrendezett legutóbbi 24 órás művészeti maratonon készült alkotásokat felvonultató kiállítást 2018. december 11-én prof. Réthelyi János, a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója nyitotta meg, és 2019. február 22-ig látogatható. Így az érdeklődőknek közel három hetük van megcsodálni a különleges műveket.

A Moravcsik Alapítvány keretében 2009 novemberében létrehozott Budapest Art Brut Galéria megnyitása óta e helyen működő pszichoszociális fogyatékkal élő alkotóközösség már többszörösen is kiválóan bebizonyította, hogy a meglévő betegségükkel együtt is képesek értéket létrehozni, dolgozni, alkotni és a társadalom teljes értékű tagjaként létezni. Az Alapítvány szakemberei a közösségi pszichiátria segítségével olyan támogatást, képzést és munkalehetőséget nyújtanak, ami erősíti a kliensek önbecsülését, segítenek a mindennapi gondok megoldásában és a felépülésben.

A galéria nevében szereplő art brut kifejezést 1949-ben, egy Párizsban megrendezett kiállításon használták először, amelynek az volt a különlegessége, hogy anyagát a különböző pszichiátriai intézetekben összegyűjtött művekből állítottak össze. E kiállítás katalógusában jelent meg először az „art brut” szóösszetétel, ami nyers, brutális, csiszolatlan művészetet jelent.

Az néven később mozgalommá vált művészeti irányzat legjelentősebb alakja Jean Dubuffet (aktív évei: 1942–1985) francia származású képzőművész volt, aki művészeti tevékenységének egyik fő céljaként azt határozta meg, hogy tanulmányozza, összegyűjtse és megőrizze a pszichiátriai betegek, a perifériára szorult embertársai és a naivok vizuális alkotásait.

Az art brut művészet fogalmába az agresszív hatású műveket ugyanúgy besorolják, mint a pszichiátriai betegek művészetét. Egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait, sőt bizonyos gyermekrajzokat is az art brut-ba sorolják.

A képzőművészek, a művészettörténészek és a kritikusok a művészi értékteremtés oldaláról is kezdték vizsgálni a pszichiátriai betegek eme tevékenységét. A pszichiátriában eleinte a művészi alkotásokban felismerhető pszichopatológiai tüneteket vizsgálták, majd az alkotómunkát mint terápiás eszközt kezdték alkalmazni a kreatív és művészetterápia keretében.

A kiállítás azonnal magával ragadja a belépő látogatót, a képek annyira különösek, mint amennyire felemelőek is. A lelki szenvedések megrendítően őszinte és bátor ábrázolásai együttérzést és csodálatot váltanak ki a szemlélőből, a földöntúli örömök kifejeződései pedig szinte paradicsomi időkbe repítik vissza a nézőt.

Azáltal, hogy az alapítvány és a galéria lehetőséget teremtett az alkotóknak, hogy létrehozhassák műveiket és ki is állíthassák azokat, ezzel az alkalmi művészek kiléphettek a betegség, az elszigetelődés, a meg nem értettség zárkáiból a fényre, megmutathatták a zseniálisat magukból. Igen, mert talán mindenkiben van egy kicsi abból a zsenialitásból, ami a gyermek képi teremtőerejében még hajdanán mindegyikünkben megvolt. Ha jól értettük meg az art brut műfaj üzenetét, akkor ezen a kiállításon azt tapasztalhattuk meg, hogy e jobb híján zsenialitásnak nevezett vizuális kifejezőerő, ha ily’ módon lehetőséghez jut, akkor előtörhet, s a megélt életélmény teljesen eredeti módon, ellentmondást nem tűrően, egyszeri és megismételhetetlen erejű festményben mutatkozhat meg.

A pszichiátriai-neurológiai szakma sarkosabban vélekedik a laikus néző fenti megállapításairól, amikor a művészetterápiás eljárások kapcsán megfogalmazza véleményét a kreativitás és a pszichiátriai betegségek közötti kapcsolatról: „Kétségtelen, hogy létezik közöttük egyféle összefüggés, a művészettörténet számtalan példával igazolta már, hogy a rendkívüli tehetséggel megáldott művészek között igen sok patológiás eset is volt. E művészek életrajzából kiderül, hogy évtizedeken át feldolgozatlan, fiatalkori traumákat hordoztak a lelkükben, vagy feltűnően labilis lelkialkattal rendelkeztek. Az ilyen lelkiállapotú alkotók az átlagos embereknél könnyebben lépnek kapcsolatba a saját tudatalatti világukkal, és ez megjelenik a kreativitásukban is. Szinte ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy belső világukat, gondolataikat valamilyen alkotási folyamat segítségével a külvilág tudomására hozzák, létrehozzanak valami szokatlant, valami újszerűt. Az a gyakran hangoztatott vélekedés azonban, hogy minden pszichiátriai beteg zseniális és fordítva, egyáltalán nem állja meg a helyét. Nem lehet általánosítani, mert nincs realitása ennek a kijelentésnek.” – idézet az Orvosi Lapból.

A tudományos álláspont bármennyire is igaz lehet a maga szakterületének szempontjai szerint, mégis a kiállításlátogató felmentve érzi magát alóla, és megengedi magának a szubjektivitás luxusát, hagyja magára hatni az ott látott képeket, azzal az élménnyel lép ki a kiállítótérből az utcára, hogy valami nagyon erőset, mondjuk ki bátran, zseniálisat látott.

***

A kiállítóterem:
       bpartbrut@moravcsikalapitvany.hu
       artbrut.hu

Az ingyenes PsychArt24 programok helyszíne:
       Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ,
       1094 Budapest, Tűzoltó u. 37-41.