Megelőzni a bűnt „ésszel, hittel és szeretettel”

Bosco Szent Jánost – aki Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna néven született 1815-ben – édesanyja egyedül nevelte fel testvéreivel együtt. Szegény sorban, nehéz körülmények között éltek egy vidéki tanyán Olaszországban. 

A kis Giovanni kilencéves korában, álmában kapott hívást a küldetésére: „Legyél alázatos, erős és állhatatos” – mondta neki egy asszony, aki ragyogott, mint a nap.

„És akkor, amit majd látsz, hogy ezekkel a farkasokkal történik, akik bárányokká változnak, te is ezt fogod tenni gyermekeimmel. Én leszek a tanítómestered. A maga idejében mindent meg fogsz érteni.”

Don Bosco gyermekként bűvésztrükkökkel és zsonglőrmutatványokkal szórakoztatta társait, majd később több mesterséget is kitanult, hogy fedezni tudja tanulmányainak költségeit. Volt szabó, asztalos, cipész, kovács, lakatos, pincér, házitanító, megtanult kottát olvasni és több hangszeren is játszott.

Már kisgyermek korában papnak készült, egészen korán elkezdte maga köré gyűjteni a fiatalokat és tanítani őket. Az erre szolgáló vasárnapi oratórium kezdetben mindig máshol volt, később azonban állandó helye lett Valdoccóban. Édesanyja idős korában odautazott, hogy fia segítségére legyen, ő lett a gyermekek számára „Margit mama”. Az otthontalan árváknak szállást adtak, szakmát tanítottak nekik és énekkel, játékkal, imádsággal hozták őket közelebb Istenhez.

Don Bosco híres nevelési módszere, amit nevezhetünk „megelőző módszernek” is, így foglalható össze:

„Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!”

Idővel az első munkatársakból XI. Piusz pápa segítségének köszönhetően létrejött egy szerzetes társaság, melynek célja a fiatalok megmentése, küzdve a szegénység minden fajtája ellen. Mottójuk: „Lelkeket adj nekem (Uram), minden mást vegyél el”. A fiatal Savio Domonkos lesz a megelőző módszer első gyümölcse.

Valódi karizmatikus vezető volt, aki mindig jó példával terelte a helyes útra a gyerekeket, sohasem fenyítette őket. Tiltotta az önsanyargatást, de megkövetelte a munkát, ő maga nagyon gyorsan tanult, éjszakánként alvás helyett olvasott vagy írt.

Don Bosco 72 éves korában, a munkától kimerülve halt meg 1888. január 31-én. Az 1934-ban oltárra emelt szentet II. János Pál pápa a „fiatalság atyjának és tanítójának” nevezte. A Bosco Szent János-alapította Szalézi Társaság nem csak egy szerzetesrend a sok közül, hanem igazi lelki család, amelynek tagjai a fiatalokért élnek és dolgoznak.