Suli

A hír a tartalom tekintetében üdvözlendő, mivel az óvatlan és tapasztalatlan iskolások védelméről szól. Forma tekintetében azonban elrettentő. Semmi kifogásom az ellen, ha az iskolások egymásközt sajátos, diákok közt használatos nyelvet beszélnek, hiszen amióta a világ világ, mindig így volt.

Az azonban elkeserítő, hogy egy felnőttek tollából származó hivatalos anyagban is ezt az argót használják, mert ezzel a magyar nyelv meglehetősen egyszerű és primitív változata hivatalos elismerést nyer. Másrészt

az irodalmi magyar szintjéről egy szubkultúra nyelvére történő leereszkedés azt a célt is szolgálja, hogy az egyébként fontos anyag olvasóinak ne kelljen semmiféle szellemi erőfeszítést tenniük annak megértése érdekében.

Azaz a fogyasztói társadalom majdani tagjainak (más szóval: konzum-idióták) nevelése során is már kerülni kell minden magasabbra törés zálogát, a szellemi erőfeszítést.

Amikor a tanuló ifjúsághoz szólnak a fölnőttek, tévedés az ő nyelvüket használni. Ostoba dolog „iskola” helyett „sulit” mondani, és így tovább, mert ezzel a fölnőttek ereszkednek le egy alacsonyabb szintre, ahelyett, hogy a fiatalabbakat igyekeznének fölhúzni önmagukhoz, egy igényesebb stílus szintjére.

Arra már nem is merek gondolni, hogy a bizánci görög nyelv nem az ógörögből, Platón és Euripidés nyelvéből, hanem az ógörög egy tájszólásából, az újgörög pedig nem a bizánciból, hanem egy bizánci helyi tájszólásból fejlődött ki. A többi nyelvvel is ugyanez a helyzet, csak a rövidebb történetük miatt ez kevésbé látható.

Belerettenek a gondolatba, hogy a jövő magyarja nem az irodalmi magyar nyelvből, Arany János, Mikszáth, József Attila és Németh László magyar nyelvéből fog táplálkozni, hanem a hivatalos rangra emelt kisiskolások debil nyelvéből.

Maróth Miklós