Magukkal vitték magyarságukat a kitelepített svábok
A Németországba kitelepítettek halálukig kettős identitásúak maradtak, őrizték és ápolták kapcsolataikat Magyarországgal..– hangsúlyozta beszédében a miniszter.
Békásmegyerről 2281 embert, 575 olyan családot telepítettek ki, akiknek Magyarországa hazájuk volt. Az otthonukat elhagyni kényszerülők „bűne” csupán az volt, hogy az 1941-es országos népszámláláskor németnek, német ajkúnak vallották magukat. Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt. A kormánypárti fonák dolognak nevezte, hogy Konrad Adenauer egykori kancellár Németországában a német csodát ezzel a 16 millió frissen betelepített németajkúval valósították meg – mondta a politikus.
A miniszter felidézte: a török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a 18. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat. Mint mondta: „Rendszert és nyugalmat, németes erényeket hoztak a háborúkban megfáradt magyar földre. (.) Portáik, falvaik hamarosan rendezettségről, gazdagságról árulkodtak. Mesterségek tucatjait művelték, rengeteget tanult tőlük a békességbe visszailleszkedő magyar nép”.
Varga Mihály szólt arról is, hogy Magyarország az egyetlen ország, amely – 2012 óta – gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország.
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a békásmegyeri Szent József-templom falán lévő emléktáblát. A megemlékezésen részt vett mások mellett Bús Balázs (Fidesz-KDNP), Óbuda-Békásmegyer polgármestere.
(MTI)
