Január 25-e Antonio Salviati olasz üveggyáros, mozaikkészítő halálának évfordulója. A muranói mester neve számunkra annyiban lehet érdekes, hogy az ő műhelye készítette el budapesti Szent István-bazilika híres üvegmozaikjait, amelyeknek már az építkezéskor csodájára jártak.
Salviati a Velencéhez közeli Vicenzában született, a padovai és a bécsi egyetemen jogot tanult, majd praktizálni kezdett. Rajongott a művészetért és Velencéért egyaránt, így részese volt a Szent Márk székesegyház mozaikjai restaurálásának – ekkor kezdett érdeklődni komolyabban a középkori itáliai mozaikművészet, a híres velencei-muranói üvegműves mesterség iránt.
Murano szigete a 13. századtól az üveggyártás központja volt. Manufaktúráinak termékei jelentős bevételt jelentettek a Velencei Köztársaságnak, ezért az üvegfúvó mesterek nem is hagyhatták el Velencét, a gyártási fortélyok elárulását pedig halállal büntették. A franciák 1797-ben elfoglalták a várost, amely Napóleon bukása után a Habsburg Birodalomhoz került.
Salviati a muranói üvegipar felélesztése érdekében 1859-ben Lorenzo Radival közösen vállalkozást alapított, majd 1866-ban brit partnerekkel közösen hozott létre új céget, amelynek Londonban is volt képviselete. Felújította a középkori üvegfúvási technikát, tökéletesítette az üvegmozaikok gyártását, majd üvegcsempéket is gyártani kezdett. A velencei hagyományokat követő stílusban készített üvegtárgyai nagy feltűnést keltettek az 1862-es londoni és az 1878-as párizsi világkiállításon, az 1863-as bécsi ipari vásáron, s bemutatkozott Amerikában, Bostonban is.
Több nagy megbízást kapott. Műhelyéből csarnokok, templomok kupoláit, falait borító mozaikképek kerültek ki. Az ő cégének munkája például a londoni Westminster-apátság főoltárának üvegmozaikja, a párizsi Operaház mozaikdíszei is, az ő üvegmozaikjai és üvegablakai díszítik a velencei Szent Márk-székesegyházat, a londoni Szent Pál-székesegyházat – és Budapesten a Szent István-bazilika kupoláját a főoltár felett.
Mielőtt a főoltár feletti kupola a fenséges díszt megkaphatta, az épület sok hányattatáson ment keresztül. Emlékezetes dátum volt az akkor már két évtizede épülő bazilika történetében 1868. január 22-e, amikor a Hild József tervei szerint felfalazott kupola és kupoladob – kivitelezési és anyaghibák miatt – beomlott. Az építkezés ezután több mint egy évig szünetelt, ezután a törmelék kihordása, a rosszul megépített részek bontása több mint egy évig tartott.
hirdetésAz építkezés folytatásával Ybl Miklóst bízták meg, ő új terveket készített, illetve a régieket dolgozta át nemcsak a szerkezet, hanem a megjelenés tekintetében is. Hild hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től, és 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok az 1905-ös felszentelésig.
A szentmise allegóriáját ábrázoló Salviati-féle üvegmozaik-képek Benczúr Gyula olajfestmény-tervei alapján készültek el. Az ötmezős mozaik a templom műalkotásai között talán a legértékesebb.
A Vasárnapi Újság egyik 1901-es kiadása már arról számolt be, hogy a „bazilika végre befejezéséhez közeledik”, és már a belső berendezésen dolgoznak. Nagy szó volt ez, hiszen akkor már fél évszázada épült a templom.
„A hatalmas templomnak belseje késő időkre kifejezője a saját korabeli magyar művészetnek. Legelső festőinket, szobrászainkat, műiparosainkat vették igénybe” – áradozott a Vasárnapi Újság szerzője, aki nem fukarkodott a jelzőkkel a Salviati-féle mozaikokkal kapcsolatban sem:
„A legnevezetesebb, s nálunk még elég szokatlan művészi díszítések közé tartozik a főoltár fölötti kupola falain az öt mozaik kép, mindenik az életbélinél nagyobb alakokkal. Aranyos háttérből válnak ki a legélénkebb színekkel. Senki sem mondaná, hogy nem festett képek, hanem színes márványdarabkákból állították össze. Az ilyen falképek mozaikját csak egy-két helyen tudják elkészíteni az eredeti kép után. A legnevezetesebb Velenczében a Salviati czég. Ahoz fordultak tehát a mozaik-képekért, melyek a bazilika falát ékesítik. A főoltár fölött levő öt kép a szentségimádás egy-egy mély ihlettségű allegóriája, a mise egyes részei után nevezve. Benczúr Gyula legszebb művei közül valók ezek, rajzbeli szépségökkel, a szárnyas arkangyalok, angyalok és apró angyalkák költői alakjaival, az előadás, a plasztika erejével és a vallásos ábrázolások hatásához okvetetlen megkívántató ájtatos és hagyományos felfogással. A legelső mesterek alkotásaihoz sorakoznak ezek a képek”.
A mozaik aztán a II. világháborúban veszélybe került, amikor az átázott boltozattól elvált. Ekkor a falazat fűtésével és a külső tér egyidejű gépi szárításával, majd kötőanyag kívülről való injektálásával sikerült „visszaszorítani” a helyére.
A templom a millenniumi év lezárásához kapcsolódva visszakerült az egyház tulajdonába, a legújabb építési és restaurálási munkák 2003 augusztusában fejeződtek be. A beázások miatt megsérült mozaikokat is ennek során újították fel.
Salviatihoz egy gondolat erejéig még visszatérve: 1876-ban önálló vállalatot alapított, amelynek irányítását 1890-es halála után fiai vették át. A cég ma is működik Velencében.
(vasarnap.hu/MTI)
