hirdetés
Napjaink nemzetközi divatjává vált a semleges nemű nevelés, mint követendő jó gyakorlat. A „módszer” szerint a gyermekeket nem szabad besorolni egyik nemhez sem, azt az ő döntésére kell bízni, hogy a későbbiekben végül fiúnak vagy lánynak fogja tartani magát.
A semleges nemű nevelés során általában felfedik a gyermek biológiai nemét, de a New York Post című amerikai bulvárlapban, egy csütörtökön megjelent cikk szerint egy család még a szűk rokonság előtt sem fedi fel gyermekük, Zoomer nemét.
„Szerintünk Zoomer neme semmivel sem hordoz több információt az ő személyiségéről, mint az, hogy két lába, vagy épp két füle van” – magyarázza Brent Myer, Zoomer édesapja.
Miért teher a gyermeknek a semleges nemű nevelés?
A szocializáció elsődleges színtere a család, a kisgyermekkor pedig pont az az időszak mindenki életében, amikor a világot, a környezetet és egyben önmagunkat is a szüleinken keresztül értelmezzük. Hogyan fogalmazza meg magát egy kisgyermek, ha ezt a szülei sem teszik meg?
hirdetésA modern társadalom a régebbiekkel ellentétben fragmentálódik. A korábban stabil társadalmi szerepek helyett a szerepidentitások kavalkádja dominál a mindennapjainkban. Egyszerre vagyunk dolgozó emberek, gyermekek, szülők, nők vagy férfiak, diákok, házastársak, stb.
A szerepek váltakozása a felnőtteket is napi kihívás elé állítja, egy kisgyermekre pedig óriási pszichikai terhet ró, ha például olyan módon kell minden nap döntenie saját neméről, ahogyan azt az alábbi kisebb dokumentumfilmben teszik a nem nélkül nevelő svéd szülők.
A vegyes játék nem a semleges nemű gyermekek kiváltsága.
Sokszor az az egyik leggyakrabban használt indok az ilyen nevelési módszert alkalmazó szülőknél, hogy a gyermek szabadon válogathat a játékok és ruhaneműk között, ahogyan kedve tartja. Sokan elfelejtik viszont, hogy nem kell semleges neműnek lenni ahhoz, hogy a kislányok autókkal, vagy a kisfiúk babakocsival játsszanak.
hirdetés
