Isten éltessen, Csaba testvér!

Böjte Csabát sokaknak nem kell bemutatni, neve azoknak is ismerősen cseng, akik különösebben nem foglalkoznak az egyházi élet eseményeivel. Szeretettel működtetett otthonai valóságos gyermek-paradicsomok.

Világszerte ismerik a ferences szerzetest, aki ma ünnepli 60. születésnapját. Kedden Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztere Pro Cultura Hungarica díjat adott át Csaba testvérnek a budapesti Hagyományok Házában. A miniszter a díjat átadva Böjte Csaba munkásságát méltatta, amelyet 1992-ben, Dévára helyezésével kezdett meg, amely során szegény sorsú gyermekeket kezdett szárnyai alá venni, majd később, a hosszú ideje üresen álló ferences rendi kolostorba költöztek, ezzel gyermekotthont kialakítva.

Az évek során a Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt óvodává, iskolává és egyéb kiszolgáló épületekké bővítették az intézményt. A gyermekotthonnak mára több intézménye is megtalálható Erdélyben, ennek köszönhetően még több rászoruló fiatalt tudnak felkarolni.

Az otthonban nevelkedő gyermekek sokszor az éhhaláltól vagy a nyomortól menekülnek meg. Később szakmát tanulnak vagy egyetemre mennek, amelyet eredeti életkörülményeik nem engednének meg.

„Hatvan év – mi ez az évmilliárdokhoz képest, amióta a mennyei Atya a világról gondoskodik! És a szeretet gyakorlása amúgy sem olyasmi, amiből bárki nyugdíjba mehetne. A Szűzanya is jó példa erre, hiszen kétezer év óta hol itt, hol ott jelenik meg a földön, hogy szent hivatását gyakorolja, és soha nem szűnik meg imádkozni értünk.”

Mondta Böjte Csaba visszatekintve az elmúlt évekre a Magyar Kurírnak adott interjújában. Visszatekintve munkássága kezdetére így emlékezik:

„Képtelen voltam-vagyok megérteni, hogy ezek a gyerekek miért nem kellenek. Józan ésszel felfoghatatlan, miért hagyják, hogy elvigyem, az alapítványunk gondozásába vegyem őket azokban a városokban, ahova sokszor száz- meg száz kilométereket utazva elmegyek értük. Miért hagyják őket, a legnagyobb kincseiket az út szélén?”

Őszintén bízunk abban, hogy a szerzetes nem vesztve elhivatottságából, lelkesedéséből és lendületéből még sok éven át lesz energiája sokszor több kilométert utazni azért, hogy felkarolja és egyengesse az útját arra rászorulóknak, s kollégáival minden nap átélhessék a szeretet-adás örömét.

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Márk 10, 13-16)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!