Vissza a tornyokat!
A Városliget karrierje az 1885. évi Országos Kiállítással kezdődött, ugyanakkor az 1896-os Ezredévi Kiállítás volt a legnagyobb hatással rá. A millennium évében, nagyszabású kiállítást rendeztek az akkor még elhanyagolt területen, ahol a felállított pavilonokban Magyarországnak lehetősége nyílt, hogy bemutatkozzon a világnak: a 240 darab pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. Az összes régi épület, ami ma a parkban található akkor épült: külön pavilonja a honvédségnek, a közlekedésnek és a mezőgazdaságnak, de még a meteorológia is kapott egy szép épületet. Az Ezredéves Kiállítás utódai, az Budapesti Ipari Vásár és a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV), egészen a 70-es évekig a Városligetben kerültek megrendezésre, így az sohasem tudott olyan tipikus szabadidős zöldterületté válni, mint például a Central Park New York-ban. 
A Magyar Királyi Közlekedési Csarnokot Pfaff Ferenc MÁV-felügyelő tervezete és hasonlóan a többi pavilonhoz, ideiglenesnek épült, ám a kiállítás sikere miatt fokozatosan állandó épületté alakították át. Az Ezredéves Kiállítás legimpozánsabb csarnokának választott épület romantikus-eklektikus stílusban épült. Messziről látható, templomokra hasonló középső kupolájának átmérője 26 m, a magassága 67 m volt. A 3100 négyzetméteres kiállítóterében a vasút, a közút, a hajózás és vízépítészet, valamint a posta, távbeszélő és távirda legfontosabb tárgyai kaptak helyet. Térkép és vasútmodell gyűjteménye párját ritkította Európában. A két világháború között a repülési gyűjteménnyel kiegészült intézmény, az ország legnépszerűbb múzeumává vált. 
1944 július 2-án délelőtt B-24-es „Liberátorok” jelentek meg Budapest felett. Egy rövid fordulót követően a 14. kerületre, pontosabban a Városligetre engedték halálos bombaterhüket. A később fellelt szövetséges dokumentumok szerint, a légitámadás célpontja között nem szerepelt a múzeum épülete, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy pusztulását a tőle 200 méterre elhelyezkedő Iparcsarnok okozta, amelyet az ott állomásozó katonai alakulat miatt fontos hadiipari-termelő üzemnek hihettek. A precíziós bombázást nélkülöző támadásban, az „elcsúszott bombaszőnyeg” következtében több találatot kapott az épület. Fél 11-kor egy 500 kg-os bomba hullott a hosszcsarnokra és egy hatalmas lyukat szakított a tetőzeten, amely megrongálta a hajózási és a fiumei részleget. Az 1944. szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka történt második bombázás az előző támadásnál is súlyosabb károkat okozott a Hermina út felőli szárnyban: az egykor oly gazdag vasúti gyűjtemény (benne a világhírű, egyedi 1:5 arányú vasútmodell gyűjtemény) mintegy 75%-a elpusztult, a hajózási gyűjtemény, néhány eredeti tárgy kivételével, teljesen megsemmisült, a légiközlekedési gyűjteményből csak 3 eredeti repülőgép maradt meg. 
Annak ellenére, hogy az épületet számos légibomba érte, illetve az ostromot követő 2 hétben fosztogatták és tüzet raktak benne, „csupán” 30%-os kárt szenvedett és a csodaszép tornyai is megmenekültek. 1946-ban kijavították a beszakadt tetőrészeket, hogy a további pusztulást megakadályozzák és közel 20 évre magára hagyták az épületet. Még az 1950-es években a Népstadionról készült fénykép jobb sarkában – talán utoljára – halványan látható a múzeum tornyának sziluettje. 
1960-ban a Közeledési és Postaügyi Minisztérium elhatározta, hogy új külsővel és tartalommal újra megnyitják az épületet a nagyközönség számára. Az „új külső” a régi épület megmaradt tornyainak és díszeinek barbár módon történő eltávolítását jelentette. Az 1966-ra megnyílt, díszeitől megfosztott új Közlekedési Múzeumot egy torz világrend, torz önképe ihlette. Városi pletykák szerint a jó statikai állapotban lévő tornyoknak azért kellett pusztulniuk, mert az elvtársaknak nem tetszett a templomot idéző külső megjelenés. A torzóhoz az 1980-as években egy modernista vasbeton szárnyat csaptak hozzá, illetve a régi épület belső tereit is teljesen átalakították. A 2010-es évekre az épület teljesen leamortizálódott, mivel közel 30 éven keresztül semmilyen felújítást nem végeztek rajta. 
Magyarország kormánya 2014-ben úgy döntött, hogy a Liget Budapest Projekt keretében az épületet az eredeti, Pfaff Ferenc tervei szerint, ugyanakkor a 21. század követelményeinek megfelelő módon építik újjá. A régi-új múzeumba – a megnövekedett helyigény miatt – a közlekedési kiállítás sajnos nem tud visszatérni (a MÁV-Északi Járműjavítóba költözik), így az épület a magyar tudás és géniusz nagyszerűségét bemutató Magyar Innováció Házának fog helyet adni. A 2021-re befejeződő munkálatok eredményeképpen Budapest visszakapja a szocializmusban méltatlanul lerombolt több száz toronydíszeinek egy részét.
Fecske Gábor László
