Veronika kendője
A történet szerint Jézust több nő is kísérte golgotai keresztútján; közülük volt egy Veronika, aki a menetből kilépve kendőjét Krisztus arcára szorította, hogy az felitassa az addigra már sokat szenvedett Megváltó vérét és verítékét. A finom anyagú kendőn csodálatos módon rajtamaradt Jézus arca.
A Veronika-kendő az egyik legnagyobb jelentőségű ereklye az egyház életében: míg a szintén méltán híres torinói lepel már halála után „ábrázolja” Jézust, csukott szemmel, addig Veronika kendőjén egy nyitott szemű arcot láthatunk.
A Manoppellóban őrzött kendőn kirajzolódó arc a közelmúltban elvégzett vizsgálatok szerint száz százalékosan megegyezik a torinói lepelen látható arccal. Blandin Paschalis Schlöner szerzetesnővér, valamint ikonfestő hosszú éveken át tanulmányozta a két ereklyét; ő fedezte fel, hogy a két arc mérete és karaktere szinte egy és ugyanaz.
Az, hogy a két ereklyén Krisztus arcát láthatjuk, valóságos csoda. A nemrég elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kendőt valamilyen puhatestű állatból származó tengeri selyemből szőtték, melyet tulajdonképpen képtelenség megfesteni, hiszen a tengeri só azonnal feloldana bármilyen összetételű festéket. Ezt támasztotta alá annak a vizsgálatnak az eredménye, mely szerint a szöveten semmilyen festék nyomai nem találhatóak.
A Veronika-kendő nagy hatást gyakorolt a művészetekre is: a Pápai Gergely Egyetem professzora, Heinrich Pfeiffer vezette kutatások kimutatták, hogy a fátylon kirajzolódó arc mintaként szolgált a Jézus arcát megjelenítő festmények számára.
Az ember mindig elgondolkodik arról, mit is jelentenek valójában ezek a tárgyak számunkra. Jelentik hitünk megerősítését, Krisztus életének még nagyobb tiszteletét, az Úrral való kapcsolatunk elmélyülését.
Veronika kendője arra késztet minket mindennapjainkban, hogy merjük igaz énünket a világ felé fordítani, hiszen Isten az Ő fiában mutatta meg valódi arcát nekünk. Nem véletlen a Veronika név jelentése sem: vera icona, a valódi arc.
