1894. január 8-án született Lengyelországban Szent Maximilian Kolbe ferences vértanú, aki 1941-ben Auschwitzban lelte halálát. A ferences atya a keresztény bátorság jelképe volt, tanúságtétele által pedig az önzetlen odaadás példaképévé vált.
Maximilian Kolbe atyát VI. Pál pápa avatta boldoggá 1971-ben, majd II. János Pál pápa szentté 1982-ben. „Feláldozta magát a szeretetért” – így jellemezte a minorita szerzetest a lengyel pápa a szenttéavatáson mondott homíliájában. „Az auschwitzi haláltáborban közel négymillió embert öltek meg a II. világháborúban” – emlékeztetett. 2016-ban Ferenc pápa auschwitzi látogatása alkalmával kereste fel a vértanú szerzetes celláját, ahol imába mélyedt.
A háború kitörése után hamarosan letartóztatták negyven társával együtt, december 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. február 17-én másodszor is letartóztatta a Gestapo. Május 20-ig a hírhedt varsói Pawiak börtönben volt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es rabszámot kapta.
Július végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak sikerült megszöknie.
hirdetésMegtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.
A tíz halálraítéltet a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig imádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 17-én szentté avatta.
Páter Maximilián hősiességét és rendkívüliségét nem szabad csak a halálában, abban az egy tettben látnunk, amellyel szeretetből életét adta felebarátjáért. E tett egyenes következménye volt életének, mely teljes egészében az Isten és az emberek szolgálatában állt.
A Sant’Andrea delle Fratte templom jelenlegi plébánosa, Francesco Terbisonda atya a lengyel szentről nyilatkozva a Vatikáni Rádiónak elmondta: „Kolbe atya a keresztény bátorság, az „Istenért cselekedni merés” jelképe, amelyről időnként megfeledkeznek a hívek.
Kolbe atya nemcsak Auschwitzban, hanem előtte is tanúságot tett erről az erényről. Ez ma is nagyon aktuális minden jóakaratú ember számára; ne abszolutizálja a saját egóját, hanem tekintsen az égre, ahonnan származunk és ahová egy nap visszatérünk.”
Forrás: Vatikáni Rádió, archiv.katolikus.hu
