Egész életünk tele van kisebb-nagyobb ártalmas hatásokkal, amikkel küzdenünk kell. Traumának azokat a hirtelen kialakuló vagy tartósan fennálló, súlyosabb helyzeteket nevezzük, amelyek maradandó rombolást okoznak bennünk. Ezek a hatások lehetnek testi, anyagi, lelki és szellemi természetűek vagy ezek kombináció is, de mindenképpen az egész ember voltunkat érintik –foglalja össze a poszttraumás stressz definícióját dr. Süle Ferenc pszichiáter, pszichoterapeuta, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) volt Valláslélektani Pszichiátriai Osztályának főorvosa.
A főorvos tapasztalata azt mutatja, hogy nem mindenkit betegít meg ugyanolyan mértékben egy adott behatás, mert az a személyiségtől is függ.
Személyiségünk fejlődése kisgyermekkorunk óta a problémákkal való küzdelem mentén halad. Az élet harcaira a gyerekeket fel kell készíteni.
A teljes frusztrációmentes nevelés megbukott. A túlzott jólét degenerál! – vallja dr. Süle Ferenc.
A pszichiáter a gyermekek születését is egy hatalmas traumának fogja fel, amelyről Csomóné Lindmayer Katalin is szólt bővebben az oldalunkon.
Van lélektani irányzat, amely szerint a szülés szakaszainak élményei alakítják ki a későbbi válságos állapotainkkal való megküzdési mintáinkat: a gyengeségeit és erősségeit – tette hozzá a pszichoterapeuta, felhívva a figyelmet arra, hogy a császáros gyermekeknek az élet küzdelmeire felkészítő és hatalmas stresszel járó folyamatnak egy része kimarad.
A traumák negatív hatásait a főorvos az evangélium örömhírének fényében szemléli, amikor Szent Pál apostol szavaira utalva, hasznosnak nevezi ezeket a minket érő megpróbáltatásokat, mert azokon keresztül fejlődhetünk.
Örömmel kell tehát a trauma leküzdésével szembenéznünk keresztény emberként.
A keresztény hozzáállás az élet nehézségeihez alapvetően optimista. Ez persze nem jelenti azt, hogy az élet harcaiban nem szerzünk sebeket, akár súlyos traumákat is. Mindebben azonban kereshetjük a fejlődésünk érdekében kapott lehetőségeket! A problémáinkkal tehát küzdenünk kell, nem letagadni őket, elbújni előlük – foglalta össze a szakember a keresztényi hozzáállás lényegét.
A keresztünket hordozni kell, Jézus erre tanít.
Az európai vallásos életből elveszett az örömhír, az evangélium. Ezért ürülnek ki Nyugat-Európában a templomok,
ezért nem tudja a vallásos szemlélet a természettudomány fejlődését egyeztetni a saját felfogásával – mutatott rá dr. Süle Ferenc pszichiáter a napjainkban tapasztalható negatív következményekre.
A teljes interjú itt olvasható.
(Forrás: evangelikus.hu)