A Grand Hotel Ritz Dunapalota és az ezüsttálcán szervírozott rizibizi

Sokan gondolják úgy, hogy fővárosunk legszebb arcát a Duna felől mutatja. Bizonyára ezt őseink is így gondolták, hiszen, ha nem így lett volna, akkor nem építették volna fel a Duna-korzó világhírű szállodáit: a Grand Hotel Ritz Dunapalotát, a Grand Hotel Hungariát, a Hotel Bristol-t és a Hotel Carlton-t. Az első világháborút megelőző időszak egyik legelképesztőbb luxushotelje a Grand Hotel Ritz Dunapalota volt.

A Ferenc József tér (ma Széchenyi István tér) felől az első saroképület a Duna-korzón az 1910 és 1913 között XVI. Lajos király francia király stílusában épített Grand Hotel Ritz volt. A szállodát a londoni székhelyű Hotel Ritz Development Company építtette és üzemeltette. A korábbi eklektikus palota helyén épült luxushotel tervezője a világhírű Fellner Sándor volt, aki a kor minden létező luxusával ellátta az épületet.

A Grand Hotel Dunapalota eredeti pompájában (Fotó: Fortepan)

Az ötemeletes épületben a 120 fűthető és hűthető lakosztály mellett olvasó szalon, bankett terem, télikert, két étterem és kávézó, bár, grillszoba, illetve egy lenyűgöző panorámával rendelkező tetőterasz állt a vendégek rendelkezésére. A tetőteraszra három különböző lifttel is fel lehetett jutni, ahol minden este élőzene várta a hazai és nemzetközi publikumot. A szálloda három évvel a megnyitás után – az első világháború hatására elmaradt forgalom miatt – tönkrement. A lenyűgöző panorámával rendelkező épület, hamar újabb tulajdonosra talált: Dreher Anton (Dreher Antal fia) a híres sörgyáros vásárolta meg és Grand Hotel Dunapalota néven üzemeltette tovább.

Gundel Károly, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula a bankett teremben (Fotó: Fortepan)

A Dunapalota állandó vendége volt Gróf Pálffy József országgyűlési képviselő, aki csodával határos módon élte túl a Matuska Szilveszter által végrehajtott biatorbágyi vasúti merényletet. 1935-ben ebben a hotelben szállt meg a walesi herceg, a későbbi VIII. Edward, Nagy-Britannia és Írország királya, India császára. A szálloda egyik luxuslakosztályát bérelte ki Rabindranáth Tagore, a híres Nobel-díjas indiai költő-író, a balatonfüredi sétány névadója, magyarországi gyógykezelései alkalmával. A bankett terem volt a törzshelye a Horthy-korszak neves íróinak, költőinek és újságíróinak, többek között Móricz Zsigmondnak, Magyar Eleknek, Krúdy Gyulának és Tóth Árpádnak. Gyakran volt a földszinti Café de Paris vendége a híres vendéglős, a Gundel étterem és a palacsinta névadója, Gundel Károly is.

A szálloda egyik éttermének interieur-je (Fotó: www.urbface.com)

A növekvő forgalmat és Budapest szerte híres társadalmi életet a második világháború végérvényesen megszakította. Egy német katona visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a hotel személyzete még akkor sem hagyta el munkahelyét, amikor a Vöröshadsereg már a Nagykörútnál járt. Már ropogtak a fegyverek az épület körül, de a pincérek a megszokott eleganciával és modorral szolgálták fel a megmaradt ételeket a környező házak lakóinak és a visszavonuló német és magyar katonatiszteknek. Hús és más alapvető élelmiszer hiányában a nagy mennyiségben felhalmozott kaviárt és francia pezsgőket kristálypoharakban, a rizibizit ezüsttálakon szolgálták fel egészen 1945. január 15-ig. Ezen a napon egy szovjet légitámadás következtében az épületet egy úgynevezett láncos rombolóbomba találta el. A láncos bombákat egy láncszerkezettel rögzítették egymáshoz, amelyek a kioldást követően a légáramlások hatásait elkerülve, egyszerre és egymáshoz közel hullanak a célpontra, nagyobb pusztítást okozva. A robbanótöltetek hatására az épület felső szintjeinek a berendezései megsemmisültek, az ablakok kitörtek. A megmaradt ingóságokat az ostrom utáni pár hét anarchikus időszakában a megszállók, illetve helyi rablóbandák vitték el.

Az ostrom után készült fényképen jól látható, hogy az épület szinte sértetlen (Fotó: www.icp.org)

A ma fellelhető archív fényképek rendre cáfolják, hogy az épület menthetetlen állapotban lett volna. Sőt, a fényképek jól mutatják, hogy a tetőfödém egyes részének beomlásán és a tűzkárokon túl, az épület szinte sértetlen állapotban vészelte át az ostromot. Megállapítható, hogy az egykori Grand Hotel Ritz – Dunapalota ugyanannak a káros politikai akaratnak lett az áldozata, amelyik ebben az időszakban tucatjával rombolta le a régi Budapest meghatározó épületeit és szobrait, hogy saját eltorzult képére alakítsa azt át. Az épületet 1947-ben (a „kékcédulás” választások évében) bontották le.

A Finta József által tervezett hotel elkeserítő látványa (Fotó: www.gulfbusiness.com)

Helye évtizedekig beépítetlen maradt, játszótér és közpark létesült rajta, míg a szocialista állam 1981-ben felépíttette a városkép-idegen, mára idejétmúlt Hotel Fórumot (ma Hotel Intercontinental), amelyet Finta József tervezett. Ugyancsak Finta József számlájára írható az egykori Duna-korzón elhelyezkedő Grand Hotel Hungaria, Bristol és Carlton helyére épült szocreál Duna Intercontinental is (ma Mariott Hotel), amely a Hotel Fórumhoz hasonlóan rombolja dunai látképet.

Napjainkban a Duna-korzó, egyben Budapest egyik legszebb világörökségi része, tetszhalott állapotban van és várja, hogy visszanyerje eredeti, monarchia-béli hangulatát.

Fecske Gábor László