Bizakodhatunk-e a népességfogyás megállításában?

Közel két évtizede, 1981 óta fogy a magyar. 1980-ban még 10,7 millióan laktunk Magyarország területén, 2018-ban pedig már csak 9,8 millióan. De mit hoz a jövő, mire számíthatunk a 2019-es esztendőben?

A népességszám alakulását több tényező is befolyásolja. Egyrészt a születések és a halálozások, valamint a kivándorlók és a hazatérők száma és ezen változók egyenlege. Ha a jövőbeli folyamatokra vagyunk kíváncsiak, nem árt az elmúlt évek tendenciáit megvizsgálni, hiszen a jelenlegi társadalom- és népesedéspolitika következetes folytatásával és bővítésével várhatóan tovább javulhatnak a megindult trendeket.  

A születések száma 2010 óta kismértékű emelkedést, stagnálást mutat, de ennek oka tudvalevőleg a szülőképes, gyermekvállalási korban lévő korosztály nagy arányú, több, mint 10 százalékos létszámcsökkenésében keresendő. Ha a 2010 előtti tendenciák folytatódtak volna (amikor közel százezerről kilencvenezer körülire csökkent a születések száma), akkor ma nem a születések stagnálásáról, hanem 10 százalékot meghaladó csökkenésről beszélhetnénk.

Mindezzel párhuzamosan a gyermekvállalási kedvet mutató teljes termékenységi arányszám nőtt, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ma már 100 párnak 149 gyermeke születik, míg 2010-ben még csak 125. Ha az Eurostat számításait nézzük, akik az anya szokásos lakóhelye alapján számolják a termékenységet, akkor ez az érték 153.  Emellett az 1000 lakosra jutó születések száma is növekedett 2010 óta, Európában egyedül nálunk, Magyarországon, valamint Lettországban.

Ha a halálozások számát nézzük, a születésekhez hasonlóan itt is a Ratkó-korszak hatása érvényesül, hiszen az 50-es években született nagy létszámú korosztály sajnos pont a 2010-es esztendőkben lépett abba a korba, amikor a halálozások gyakorisága hirtelen megugrik. Ettől függetlenül a 2018-as év előzetes adatai alapján kis mértékben csökkent a halálesetek száma.

Az elvándorlás növekedése 2015-ben megállt és a KSH hazai adatai és a külföldi tükörstatisztikák szerint egyaránt 2016-tól már csökkenni kezdet. Ezzel párhuzamosan a hazatérők száma 2010 óta jelentősen nőtt, 2010-hez képest tízszer többen térnek vissza Magyarországra.

Az igen kedvezőtlen adottságok ellenére (pl.Ratkó-korszak hatása) a népmozgalmi adatok javulást mutatnak, ami hosszú távon mindenképpen bizakodásra adhat okot, főleg akkor, ha a határokon túlnyúlva világmagyarságban gondolkozunk és a mennyiségi mutatók mellett nem feledkezünk meg az életminőség vagy akár a technikai fejlődés mutatóiról sem.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Tudás alapú társadalom
Tíz kilométer Innsbruckból Budapestig
Látogatóban