Út a tengerészettől a Casablancáig
Humphrey Bogart 1899 december 25-én született New Yorkban, Családja a városi elithez tartozott, édesapja sebészként, édesanyja pedig grafikusként dolgozott. Születésének időpontja körül színészi pályáján jó néhány mendemonda keringett. Egyesek ugyanis arra gyanakodtak, hogy a Warner Bros direkt módosította karácsony napjára Bogart születését, ezzel is kontrasztot állítva a színész „rosszfiús” szerepeivel szemben. Később azonban több forrásból is bebizonyosodott, hogy ebben az esetben Hollywood igazat mondott, a színész tényleg december 25-én született.
Bogart élete nem a legsikeresebben indult. Hiába került be családi státusza révén a környék elit iskoláiba, semmiben sem tűnt ki a többi diák közül. Sőt, nem sokkal érettségi előtt ki is rúgták a középiskolájából, ennek okáról szintén többféle szóbeszéd született. A leggyakrabban idézett változat szerint az iskolaigazgatót belelökte az iskola udvarán található tóba.
Annyi viszont bizonyos, hogy az iskolai botrány erősen korlátozta lehetőségeit, 1918-ban besorozták az amerikai haditengerészethez (vitorlázni korábban is imádott, vélhetően a szolgálat cseppet sem volt ellenére). Ő maga később erről így nyilatkozott: „Tizennyolc évesen a háború jó lehetőségnek tűnt. Párizs, szexi francia lányok, mi kell még?” Lehetséges, hogy ebben az időben szerezte a felső ajkán lévő sebet is, amely szintén védjegyévé vált, bár a beszámolók szerint ennek eredetét ő maga is többféleképpen mesélte el.
A haditengerészeti szolgálatot követően változatos munkakörökben, például szállítóként és eladóként dolgozott. Mindeközben az alkoholtilalom korszakában gyakran járt azokra a helyekre, az úgynevezett speakeasykbe, ahol titokban szeszes italokat forgalmaztak és ő maga is nagyivó hírében állt.
Ekkortájt fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy megpróbálkozna a színészi szakmával, s kapcsolatait felhasználva kisebb szerepeket kapott. A színészmesterség elsajátításában azonban kizárólag saját ösztöneire hagyatkozott, sosem vett leckéket senkitől, s valószínűleg részben ezért, meglehetősen sok időbe telt, míg igazán befutott, 1922 és 1935 mintegy 17 különböző szerepben tűnt fel a Broadwayen. Alakításait a kritikusok elég vegyes érzelmekkel fogadták.
A nagy gazdasági világválság hatására a színészi szakmából sokan vándoroltak át a filmkészítésbe, s így tett Bogart is, akinek fotogén külsője révén jó esélyei voltak, eleinte azonban csak kisebb szerepeket kapott kevésbé jelentős alkotásokban. 1930 és 1935 közt gyakorlatilag New York és Hollywood közt ingázott s nem mindig volt munkája, ráadásul magánélete sem alakult túl kedvezően, így a depresszió mellett az alkoholizmussal is meg kellett küzdenie.
1936-ban jött az első olyan szerep A Megkövült Erdő című filmben, amivel Bogart csillaga elindult felfelé. Itt a film főgonoszát játszotta el, s ezt követően jó néhány gengszterszerepet játszott hollywoodi alkotásokban. Ekkoriban azonban még mindig főként a B-kategóriás filmekben alkalmazták, nem tekintettek rá sztárként. Ezek az évek azonban megfelelőek voltak Bogart számára ahhoz, hogy kialakítsa magáról azt a képet, amelynek révén az elkövetkező években már sikeres művészként jelent meg.
Az igazi kitörés nagy pillanata 1941-ben jött el, amikor eljátszotta egyik utolsó gengszterszerepét a Magas-Sierra című filmben, az ugyanebben az évben megjelent A Máltai Sólyomban már a törvény ellenkező oldalán jelent meg nyomozóként. Mindkét film komoly szakmai elismerést hozott Bogart számára.
Részben az említett filmekben nyújtott alakításainak köszönheti, hogy megkapta az 1942-es Casablanca című film főszerepét, amelyet az Amerikába emigrált Kertész Mihály rendezett. Ez volt az első olyan alkalom, hogy egy romantikus főszereplőt kellett eljátszania. A film a II. világháború idejében játszódik a Vichy-Franciaország Marokkójában és azt mutatja be, hogy a náci korszak eseményei miként hatottak az egyszerű ember életére. Bogart a filmben egy amerikai bártulajdonost alakít, akinek a saját múltjával és érzelmeivel is meg kell küzdenie, miközben igyekszik erkölcsileg helyesen cselekedni. A film zárómondata ikonikussá vált.
A Casablanca után továbbra is felfelé ívelt Bogart karrierje. Magánélete azonban változatlanul zavaros volt, 1945-ben elvált harmadik feleségétől, a szintén színész Mayó Methottól és nem sokkal később elvette feleségül a nála 25 évvel fiatalabb Lauren Bacallt, akivel aztán számos filmben alkottak főszereplőpárost.
A 40-es és 50-es évek fordulójában Bogart továbbra is keresett színész maradt, noha korosodása miatt már más szerepeket játszott. 1956-ban nyelőcsőrákot diagnosztizáltak nála, s 1957 januárjában elhunyt.
Életpályája érdekes példa arra, hogy miként lett színész és sztár olyasvalakiből, akit felnőttkora előtt egyáltalán nem vonzott ez a pálya, utána is csak afféle „kalandorként” tévedt a színház és a film világába. Színészként azonban elképesztő erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elsajátítsa a mesterség minden fogását. Barátja, John Huston egy mondatban így jellemezte: „Önmagát sosem vette komolyan, de a munkáját, azt annál inkább”.
