Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján elmondható, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben rengeteget javult a helyzet az öngyilkosságok számának tekintetében. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján elmondható, hogy 2016-ban 1317 férfi és 446 nő lett öngyilkos hazánkban.

Ez a szám ugyan messze elmarad az évtizedekkel korábbitól, sajnálatos módon azonban európai összehasonlításban kimondottan rossz eredménynek számít. A kontinensen egyedül Litvánia rendelkezik rosszabb mutatóval. A KSH témában végzett elemzése alapján elmondható, hogy öngyilkossági kísérletet inkább a nők, míg a véghezvitt öngyilkosság elkövetése túlnyomóan a férfiakra jellemző. Ezt támasztják alá a nemzetközi adatokból is kimutatható, így nemcsak magyar sajátosság, hogy évente közel négyszer annyi férfi vet vége önkezűleg az életének, mint hölgy.

Történelmi távlatból szemlélve, azt láthatjuk, hogy az elmúlt évszázadban ugrott meg nagymértékben az öngyilkosságok száma. Ez a tragikus tendencia főleg a fejlett nyugati világot érintik, ahol valójában a lehetőség a leginkább adottnak tűnik ahhoz, hogy az emberek teljes, boldog életet élhessenek.

Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a megbomlott erények, az értékpluralizmust hirdető liberális érvrendszer következtében megszűnt több olyan védőháló, ami megakadályozná, hogy a kilátástalanság elviselhetetlen terhe olyan tettre sarkalljon embereket, ami valójában nem jelent megoldást a problémáikra.

hirdetés

Korábban a mélyen vallásos keresztény országokban csak nagyon kevesen dobták el az életüket, ugyanis hitük olyan gigászi erőt adott az embereknek, ami segítségével képesek voltak a legnehezebb időket is átvészelni.

Manapság, a hit erejével nem rendelkezők a kétségbeesés és a depresszió miatt feladják a nehéz küzdelmet, – és választják a halált – az Úr felemelő szeretete és egy jobb, értékesebb élet helyett. Fontos, hogy ezek az emberek segítséget és útmutatást kapjanak, ilyenkor, Krisztus születésének ünnepén is.

Karácsony idején, – a tévhittel ellentétben – valójában nem ugrik meg az öngyilkosságok száma, épp ellenkezőleg: télen a legritkább a szuicid halálesetek előfordulása. Mégis ez a statisztikai tény nem vigasztalja azoknak a családját, akik pont ez idő tájt szánták el magukat erre a szörnyű tettre.

Keresztény emberként különösen fontos, hogy lelki problémákkal küzdő embertársaink támaszai legyünk, hiszen az emberi életnél nincs nagyobb érték.

Vannak olyanok, akiket hosszú ideje tartó magányuk, egy családi válsághelyzet vagy gyász, esetleg az anyagi kilátástalanság sodorja az öngyilkosság gondolata felé. A megrázó lépés mögött gyakran valamilyen mentális betegség húzódik:egy  szenvedélybetegség,  személyiségzavar, leggyakrabban pedig a depresszió. 

Figyeljük a jeleket, amiket sajnos gyakran még a legközelebbi hozzátartozók sem ismernek fel, csak amikor már késő.

Ha ismerősünkön, hozzátartozónkon azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben zárkózottá, társaságkerülővé vált, esetleg állandóan rossz kedvű, gondterhelt és egyre inkább foglalkoztatja a halál, az elmúlás gondolata, akkor mindenképpen próbáljunk vele beszélni. Ilyenkor már szükség lehet a segítségnyújtás során szakember bevonására is. Az öngyilkosság gondolatát fontolgatóval próbáljunk meg beszélni. Igyekezzünk nyugodtan végighallgatni őt, anélkül, hogy erőszakosan megpróbálnánk lebeszélni a tettről. Biztosítsuk őt együttérzésünkről. Mindezek segíthetnek enyhíteni a fájdalmukat.

Emlékezzünk: az Úr adta életünk ajándékát, és csak neki van joga magához hívni lelkünket.

Senki más nem rendelkezhet a halálunkról, még saját magunk sem. Az elmúlás helyett egy jobb és szebb életet választva, Isten megsegít bennünket, és mi boldogságban élhetünk hátralévő időnkben.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja következő telefonszámok valamelyikét:

Lelki elsősegély telefonszolgálatok: 116-123

Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat): 116-111

Caritas Lelkisegély Telefonszolgálat: 06-80-505-503