Béke az egyházzenében: Latin Mise Gitáron

– Közel egy évvel ezelőtt a Szent István Bazilikában került bemutatásra az új misekompozíciója az Emmanuel Közösség nemzetközi találkozójának ünnepi szentmiséjén. Milyen indíttatásból született a mű?

– Az Eucharisztikus Kongresszusra írtam. Ez egy nemzetközi találkozó. 2020-ban Budapest rendezi meg a négyéves ciklusokban megvalósuló eseményt. Természetesen minden ilyen alkalom küldetése, hogy a különböző ajkú népek együtt tudjanak részesülni a kongresszus kincseiből. A sok nyelv egyesítésére az egyház hivatalos nyelve, a latin hivatott. Idehaza előzetesen pályázatot írtak ki liturgikus zeneművek komponálására az előbbi cél figyelembevételével. Ebből az indíttatásból komponáltam jómagam is – sok más tiszteletre méltó zenészhez hasonlóan – a szentmise latin nyelvű állandó részeire a „Latin Mise Gitáron” címet viselő misekompozíciómat.

– A pályázati bizottság a díjazott művek közé sorolta a miseciklust, annak vitalitása miatt. Nem az első alkalom, hogy az állandó részekre komponál.

– 2014-ben a Mátyás templomban mutathattuk be a Mise Gitáron elnevezésű előző darabomat. Akkor Sapszon Ferenc Liszt és Kossuth díjas karnagy úr is részt vett az alkotási folyamatban. Ő szerényen csak azt mondja, hogy csak hangszerelési munkát végzett a vegyeskari betétek megkomponálásával. Én mindig alkotótársként tekintek őrá, és felettébb megtisztelt azzal, hogy vállalta a közös munkát.

– Segíti a stílusok közötti párbeszédet, hogy nem egyszerű önképzéssel lett gitárművész, hanem zenei diplomával is rendelkezik, illetve díjazták művészetét Szendrey Karper László díjjal is?

– A zenei képzettségem, úgy gondolom, lehetőséget ad ahhoz, hogy a Sapszon Feri bácsival megvalósult párbeszédhez hasonló tudjon megvalósulni az egyházi könnyű- és komolyzene képviselői között. Ezt kiemelt feladatként bízta rám a katolikus egyházzenéért felelős püspöke annak idején. Erdő Péter bíboros úr már évekkel ezelőtt levelet fogalmazott meg számomra, amelyben egy, az előbb említett párbeszéd talaján megvalósuló egyházi könnyűzenei képzés létrejöttét támogatta elvi szinten.

Bízom abban, hogy ez a képzés mihamarabb elindulhat magas színvonalon és elszánt résztvevőkkel.

Jó jelnek mondható, hogy az eucharisztikus kongresszus alkalmából olyan énekgyűjtemény összeállítása zajlik jelenleg is, amelyben a hagyományos művek mellett könnyűzenei műveket is megtalálhatunk majd.

– A Latin Mise Gitáron nem nevezhető időben túl hosszú műnek. A klasszikus, nagy zeneszerzők nagyobb terjedelemben foglalkoztak az egyes tételekkel. Mivel magyarázható ez a „kompakt” jelleg?

– A mise liturgikus szövegeinek adottsága, hogy eredendően rövid megfogalmazások. Ez alól csak a Dicsőség tétel a kivétel. A komponálás során figyelembe vettem, hogy a pályázat célja az volt, hogy az egyes misetételeket a hívő nép együtt tudja énekelni a szentmisén. Ha ezt a szempontot szem előtt akartam tartani, akkor abba nem fért bele a szöveg felbontásával, esetleges ismétlések beépítésével elnyújtott verzió. A Dicsőséget is az elejétől a végéig akartam végigvenni, mindenféle refrénszerű betoldás nélkül.

A zene a mise liturgikus szövegének szolgálatában áll, ez a zsoltár szövegének megszólaltatásában különösen követendő szempont, amelyet a mise Gitáron ciklusban szerencsésen meg is valósítottam.

A tempó, a vitalitás – amely szigorúan csak a hivatalos, szent szövegre épít – eredménye, hogy a kompozícióm ekkora terjedelemben adható elő. Ám azt gondolom, ez sok esetben célravezető. A mise középpontjában nem a zene áll, hanem a szentmisében megjelenő áldozat, maga Jézus. Így összhangban lehetünk a Sacrosantum Concilium egyházi dokumentum előírásaival is. A zene kíséri a cselekményt. Ám fontos része és alkotóeleme a szentmisének.

– A miseciklus könnyűzenei kísérete akár más hangszerelés felfogásban is elképzelhető?

– A zene egy harmóniákból álló szövet, egy hangjegyhalmaz, hangcsokor. Úgy akartam megkomponálni a művet, hogy a lüktetés, a beat ne zárja kényszerű keretek közé az esetlegesen éppen orgonán kísért vagy pusztán vokálisan megszólaló előadásmódokat. Így a beat belejátszható, de nem alapfeltétele az előadásnak.

Ez egy szabad mű, amely zenei stílusokon ível át.

A könnyűzeneitől eltérő zenei felfogásban egy vonósnégyes által kísért, klasszikus fúvós hangszerekkel díszített, vegyeskarral előadott megszólalás állna hozzám a legközelebb. De akár az orgona is helyet kaphat benne. Ha meghallgatunk akár Mozarttól egy Gloria tételt, azt tapasztaljuk, hogy a csellók, a hegedűk is hozhatnak ritmizáló részeket nyolcados darabolásban, amelyet egy tenuto, dobott vonóval megszólaltatott hangáradat követ. A beat zenében ugyanez a funkció megjelenik, és megjelenítendő. A ritmus és a folyamatos ritmika nem idegen a zenétől. A Dicsőségben a felfokozott lelki-érzelmi állapotot a ritmikai megformálás képes kifejezni. Ez méltó és igazságos.

– Ezt hallva nem érzek semmiféle feszültséget a hagyományos és a könnyűzenei komponálású művek között. Kimondható, hogy a könnyűzene végre otthonra lelt az egyházzenében?

– Nagyon fontos, hogy mindenki betartsa a liturgiára vonatkozó egyházi rendelkezéseket. Követni kell az egyház belső lelkületét, amellyel a liturgiában részt vesz. Ehhez zenei alázat, nagyon sok lemondás szükséges. Ez műfajokon felül álló szempont. Azt látom, hogy míg a gregoriánban van egy fődallam, amelyet harmónia kísérettel lát el a kántor, az adott dallamív alatt sokáig egyetlen harmónia szólal meg – ez sokkal közelebb áll a könnyűzenei felfogáshoz –, addig az egyházi népénekek harmóniakíséretében az olyan összhangzattani szerkesztésmód valósul meg, amelyben egy hang alá akár több harmónia is aláférhet átmenő basszushangokkal. Mivel a könnyűzenei szerkesztésmód – az előbbi szempontot tekintve – közelebb áll a gregoriánhoz, az egyház hivatalos zenéjéhez, nem gondolom, hogy olyan leküzdhetetlen távolságról beszélnénk. Szerintem

az alázat és a kölcsönös együttműködés, párbeszéd révén eljöhet a béke a különböző műfajok és azok képviselői között. Erre minden esélyünk megvan.