Jobb- vagy baloldali az én Istenem?

Ez a reggel sem különbözött semmiben a többitől. Egy átlagos napnak indult. Már csak holnap kell dolgozni, és végre elkezdődhet a várva várt szabadság, abban a reményben, hogy majd rengeteget alszom, bepótolva ezzel az egész éves nem alvást.

Természetesen mondanom sem kell, ez nem így lesz, hiszen minden reggel 6 órakor kipattan majd a szemem, de ez sem bánt, mert tudom, hogy végre hazamehetek, és a családommal tölthetem az időt. Sőt ilyenkor belülről ösztönöz is valami, hogy felkeljek, nehogy lemaradjak valamiről.

Vidéki vagyok, több éve Budapesten élek, itt jártam egyetemre, itt lettem szerelmes, ide házasodtam, de a családom otthon maradt. Éppen ezért számomra a karácsony az egyik legszebb ünnep. Talán aki a fél életét nem úgy élte le, hogy a családja nem volt mellette földrajzilag, fogalma sincs arról, hogy ez milyen érzés. Hogy mennyire jó érzés megérkezni.

Ezekkel a gondolatokkal indult az átlagos keddi napom, aztán szokás szerint beleolvastam a hírekbe, megtartottam a reggeli sajtófélórámat, és máris elszálltak a várakozással teli gondolataim. Sajnos – az elveimet eldobva – beleolvastam a hétfő esti tüntetésről szóló hírek kommentjeibe a facebookon, és komolyan elgondolkoztam azon, hogy normális az, amiben élünk? Valóban erről szól az advent?

Megértem, ha valaki nem vallásos, ezért kérdezhetném úgy is, hogy valóban erről szól a karácsony, a szeretet ünnepe előtti utolsó hét? Az a hét, amikor felkészülünk arra, hogy több vagy kevesebb időt töltünk a családunkkal, a barátainkkal? Erről kell, hogy szóljon ez az időszak, hogy vásárlunk, mint az őrültek, hogy igazán szívből nem is nagyon törődünk a másikkal, hogy gyűlölködve köpködünk egymásra, mocskos fideszesek, rohadt szocik, idióta liberálisok jelszóval?

Elterveztem a hátralévő pár napot: elmegyek rorátéra szerdán és csütörtökön hajnalban, közösen reggelizek a férjemmel, a barátaimmal korcsolyázunk egyik délután. Egyszóval időt töltök a szeretteimmel és a legfontosabb, Istennel.

A kommenteket olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy vajon jobb vagy baloldali az én Istenem? Vajon a többieké milyen, ők hogyan látják?

Az én Istenem egyszerűen csak jó. Éppen ezért holnap hajnalban a számomra legtöbbet jelentő templomban, nyugalomban, Isten társaságában csakis azért fogok imádkozni, hogy az emberek szívében ez az időszak a nyugalomról szóljon, hogy tudjanak végre megállni, jónak lenni egymással. Rájöjjenek, hogy ilyen értelemben mit sem számít, hogy jobb vagy baloldaliak vagyunk, nem jelent semmit az a töménytelen mennyiségű drága ajándék. Közhelyes, de ezek tényleg nem pótolják az együtt töltött időt.

Egy nagyon kedves barátomnak november végén halt meg a felesége. Még fiatalok és rengeteg időt szerettek volna együtt tölteni, de nekik ez sajnos nem adatott meg. Nagyon fontos ezért, hogy ebben a csodálatos időszakban ne a gyűlölet töltse el a szívünket, tanuljuk meg szeretni egymást feltétel nélkül, próbáljunk meg változtatni.

Az én családom például most először megfogadta, hogy egy jelképes apróságon kívül semmit nem vesz a másiknak, inkább az erre szánt összeget eltesszük, és jövőre elmegyünk valahová együtt. Számomra ez a legnagyobb ajándék, hogy van egy nagyszerű családom, akikkel időt tölthetek. Nagyon remélem, hogy ez másnak is megadatik. Töltsünk együtt minél több időt a szeretteinkkel, a barátainkkal és Istennel ezen a héten!

Gondolataimat a vasárnapi prédikációban elhangzott idézettel és tanáccsal zárnám. Johann Baptist Metz német teológus szerint a vallás legtömörebb definíciója a megszakítás. Találjunk tehát alkalmat ebben a rövid egy hétben, hogy megszakítsuk a napjainkat és időt szánjunk az Istennel való találkozásra.