Várakozás a kisdedre

Advent a várakozás és a csodák ideje. Mindannyian izgatottan várjuk a gyermek megszületését ebben a varázslatos négy hétben. Vannak azonban olyanok, akik ennél jóval hosszabb ideig várakoznak és vágynak a csodára: kisbabájuk megszületésére.

A gyermekvállalási nehézségekkel küzdő párok száma sajnálatos módon növekszik, bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de feltehetően a párok ötöde – hatoda érintett. Kutatások szerint 40 éves kor körül már minden harmadik párnak vannak ilyen típusú kisebb-nagyobb nehézségei. Nem véletlen, hogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom idén útjára indította a „Babára vágyva” című programsorozatát, ahol a nehezített babavárásról beszélgettek szakértőkkel. A téma azért is érdemel figyelmet, mert valóban sokakat érint, ami kiderült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) közelmúltbéli kutatásából is. A megkérdezett kisgyermekes családok 22 százaléka nyilatkozott úgy, hogy több, mint egy évig várakoztak, amíg megszületett az első gyermekük, tizedüknél pedig négy évnél is tovább kellett várni a gyermekáldásra.

Elterjedt az a mítosz, hogy „ma már bármilyen életkorban szülhetnek a nők, hiszen sok hölgy a negyvenes éveiben ad életet az első gyermekének”. Erre valóban számos szép példát látunk, de mégsem szabad elfeledkezni arról, hogy az anyai és az apai életkor az elsődleges és legfontosabb tényező, amely a termékenységet és az egészséges gyermek megszületését befolyásolja. Nemzetközi egészségügyi kutatások mutatják, hogy 40 éves kor körül a spontán módon bekövetkező várandósság, a fogantatás valószínűsége jelentősen csökken.

A kutatások azt is kimutatták, hogy a tévhitekkel ellentétben korántsem csak női problémáról van szó, hiszen az esetek felében a leendő apukák is érintettek.

Nyilván hosszan lehetne a civilizációs, környezeti hatásokról is beszélni, de az életkor szerepe a kutatási adatok tükrében úgy tűnik, hogy mégiscsak a legfontosabb.

A babavágyás, babafogadás nehezítettsége sok tekintetben tabutémának számít, hiszen a párok olyan legbensőbb magánügyéről van szó, amely alapvetően tényleg csak rájuk tartozik. De jól van ez így?

A híradások általában csak a sikertörténeteket mutatják be, de nincs a köztudatban, nincs szó az iskolákban vagy az egyetemeken arról, hogy egyáltalán nem ez az általános. A tévhitek erősítése helyett jó volna többet beszélni a realitásokról, hogy a várakozás igazi szentség legyen, Pilinszky szavaival „pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart”.

Fűrész Tünde


A szerző jogi szakokleveles közgazdász, szociálpolitikus. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke. Korábban családpolitikáért felelős helyettes államtitkárként és a bölcsődei rendszer átalakításáért felelős miniszteri biztosként dolgozott. Három leánygyermek édesanyja.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Remény az újjászületésre
Elmúlt karácsony, érkezik a hideg…
Családnak is kell a cégér