„Huszonhárom gyermekem volt, és van a mai napig”

A nevelőszülők biztonságot, szeretet és otthont adnak azoknak a gyermekeknek, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak saját szüleikkel élni. Több mint 15 ezer gyermek él nevelőszülőknél, ez a gyermekvédelemben élők kétharmadát jelenti. A cél az, hogy közülük minden gyermek családban nőhessen fel, hiszen a nevelőszülőknél családok nyitják meg az ajtót a családból kiemelt gyermekek előtt.

Egy nevelőszülővel, Sánta Lászlónéval beszélgettünk gyermekekről, lemondásról és áldásokról, a nevelőszülői hivatásról.

Vasárnap.hu: Hogyan lett az élete része a nevelőszülőség?
Sánta Lászlóné: A sógornőm hívta fel a figyelmemet a nevelőszülőségre: annyira a szívemen viselem a gyermekeket, hogy úgy gondolta, bele kéne vágnom nekem is. Már közel húsz éve vagyok nevelőszülő. A legfőbb motivációm a gyermekek iránt érzett szeretetem és az, hogy mindig is nagycsaládra vágytam, amin a férjem korai elvesztése sem változtatott. Szerettem volna még szeretni. Ez a hivatás sokkal többről szól, mint pusztán a gyermekek szeretetéről: azért élünk, hogy felneveljük őket, gyógyítsuk a sebeiket, ápoljuk a lelküket, hogy aztán meg tudják találni a helyüket a világban. Ez bizony egy hosszabb út.

Vasárnap.hu: Hány gyermeke van?
Sánta Lászlóné: Két saját nagyfiam van, éppen most varjuk az első unokámat, és két gyerkőcöt örökbe fogadtam, ők hathetes korukban kerültek hozzám. Nem is szeretem azt mondani, hogy a sajátom, hiszen nekem mindegyik gyermekem az.  Az első nevelt gyermeket, amikor hazahoztam, a tizenhárom éves fiam segített büfiztetni, tisztába tenni. Saját testvérükként fogadták a kisbabát, mindenben támogattak, és valóban családként tudtunk együtt élni. Jelenleg kilenc gyermekem van, közülük hét nevelt, két örökbefogadott, tizenévesek mind. A közel húsz év alatt huszonhárom gyermekem volt, és van a mai napig. Vannak gyermekeim, akik csecsemőkoruktól kezdve nálam vannak, és lassan már tizenhat évesek, vannak, akiket még csecsemőkorukban hazagondozhattam. Nagy örömöt jelent számomra, hogy lehetősége van otthon maradni a gyerekekkel, hiszen ilyen sokrétű munkánál mellettük a helyem.

Vasárnap.hu: Hogyan tudja kezelni a kezdeti nehézségeket, amikor a gyerekek az otthonába kerülnek?
Sánta Lászlóné: Van egy ötös testvérpárom, már hét éve vannak itt. Nehezen indult az egész, sokat sírtak szegénykéim az elején. Kérdeztem tőlük, hogy ha elmennek kirándulni, az milyen érzés. Mondták, hogy az bizony jó érzés. Akkor gondoljatok erre úgy, mintha kirándulnátok – mondtam nekik. Hiszen egy kiránduláson jól érzik magukat, vidámak, és egy nap, reményeink szerint hazaérnek.

Vasárnap.hu: A legtöbb esetben a szülőkkel folyamatos a kapcsolattartás. Mennyire nehéz osztozni egy gyermeken, akit sajátjaként szeret?
Sánta Lászlóné: Egyik szemem sír, másik nevet. A gyerekeket sajátunknak érezzük természetesen, csak így lehet ezt csinálni. De csodálatos dolog és rengeteg munka, amikor egy gyereket haza tudunk gondozni. Hiszen az a család akkor gyógyul, és újra alkalmas arra, hogy a szülők együtt éljenek gyermekeikkel. A gyerekek nagyon erősen kötődnek a szülőkhöz. Mindig mondom is nekik, hogy örüljenek neki, hogy ennyien szeretjük a gyerekeiket. Leírhatatlan érzés, amikor sikerül hazagondozni a gyereket.

Vasárnap.hu: Vannak nehézségek a szülőkkel?
Sánta Lászlóné: Természetesen vannak. Nagyon sok munka, hogy fel tudjam oldani bennük azt, hogy én nem ellenük vagyok, hanem csak segítek addig, amíg kellek. Volt már, hogy meg is fenyegetett a vér szerinti család egy tagja, és komolyan át kellett gondolnom, hogy a saját családomat védjem, vagy a kicsit. Hosszas tépelődés után elfogadtam, hogy én nem tettem semmi rosszat, felvállaltam a babát, és megpróbáltam megbékíteni a szülőket. Hét hónap alatt hazagondoztam a kisbabát, és ugyan sok nehézséggel indultunk, de be kellett látni a támadás mögé, hogy csak a gyermekük iránti mély szeretet hajtja őket. A nagymama, aki megfenyegetett, ajándékkal érkezett a hetedik hónap végén, és bocsánatot kért.

Vasárnap.hu: A hazagondozásban kapcsolatban állnak a szülőkkel?
Sánta Lászlóné: A családot a családgondozók gondozzák, de nekünk is szoros kapcsolatban kell lennünk velük. Én bevállaltam rendhagyó módon, hogy a szülők az én otthonomban tartsanak kapcsolatot a gyerekkel, így közelebb tudnak kerülni a gyerekhez és hozzám is, nagyobb teret kapunk egymás megismerésére. Fontos, hogy a gyerek ne érezze, hogy választani kell bárki között, és lássa, hogy nem csak őt, hanem a családját is elfogadom. Így szerintem hamarabb várható gyógyulás, ha minden irányból érzik az elfogadást.

Vasárnap.hu: Hogyan éli meg egy gyermek hazagondozását?
Sánta Lászlóné: Vegyes érzelmekkel jár. Belelátunk a hiányosságokba, ami oda vezetett, hogy a gyermek kikerült a családjából. Féltjük őket természetesen, de csodálatos dolog, ha egy gyermek családja újra készen áll az együttélésre. Reménykedünk benne, hogy sikeres lesz a közös életük. Hívő emberként hiszem, hogy szeretetszolgálatot végzek, és elmondhatatlanul nagy öröm visszagondolni azokra a gyermekekre, akik visszakerülhettek a családjukhoz.

Iratkozzon fel hírlevelünkre