Pénzt vagy életet – avagy mit tekintenek manapság értéknek?

Még bennem van az a döbbenetes érzés, amikor hosszú évekkel ezelőtt értesültem az olaszliszkai lincselésről. Egy tanár a falun hajtott át autójával, amikor elé szaladt egy purdé, aki végül beesett az árokba. A tanár megállt segíteni, a feldühödött rokonok azonban – biztosak lévén a gyermek halálában – elkezdték ütlegelni a vezetőt, aki a hosszas bántalmazás, rugdosás következményeként végül is kínhalált halt (eközben a gyerek egyetlenegy karcolás nélkül szépen elsétált).

Az elkövetők egyikét 17 év fegyházra ítélték. A minap olvastam, hogy jó magaviselet miatt már most (12 év után) szabadul. Ráadásul a bíróság most az egyik Soros-féle jogvédő szervezet fellépésének köszönhetően ötmillió forintot ítélt meg ennek a gazembernek az „embertelen” fogva tartási körülmények miatt. Csak halkan jegyzem meg, hogy mindeközben az agyonvert tanár családjának megítélt pénzből még egy fillért sem kapott meg a család.

Mit tart legfőbb értéknek egy társadalom? Azt, amit a jog eszközeivel leginkább véd. Helyes, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői egyre szigorúbb büntetéseket kapnak.

Azt azonban felháborítónak tartom, hogy eközben a gyilkosok büntetései egyre enyhébbek,

lassan már egy szinten lesznek a sikkasztókkal, csalókkal. Hiszem, hogy az élet a legfőbb védendő érték, éppen ezért szomorúan látom, amikor az ítéletek egyre kevésbé szankcionálják az emberi élet erőszakos kioltását.

A liberális jogvédő szervezetek azonnal félreverik a vészharangot, ha pl. egy grönlandi zöldhasú fóka depresszióba esik. Viszont egy szavuk sincs akkor, amikor Európa közepén a határon túli magyarokat folyamatos jogfosztás éri (most leginkább Kárpátalján), vagy amikor védekezésre képtelen, ártatlan emberek millióit mészárolják le (abortusz).

Bármit is tekint értéknek aktuálisan a világ, mi, kereszténydemokraták pontosan tudjuk, hogy mi az örök érték, mi a legfontosabb. Mert ismerjük az Igazságot és az Életet. Őt pedig meg kell védenünk minden időben, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Tarnai Richárd