Antall György édesapjáról és George H. W. Bushról
„Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom” – mondta Antall József még életében. A következőket azonban már fia, Antall György:
„1991 reményteli nyarán, amikor a nyirokrák remisszióban volt, s az ország talán egy kicsit jobb állapotban, épp a nagyanyámnál – apám anyjánál – voltunk a szokásos hétvégi családi látogatáson, s a pápa-látogatást, meg az aktuális orosz puccsot tárgyaltuk, amikor jelentkezett a külügy, hogy Bush akar a miniszterelnökkel beszélni. Ez a Ferenciek terén, a Kárpátia feletti nagy lakásban volt, ahol én voltam gyerek, s nagyanyám Jeszenszkyékkel lakott ott együtt.
Bementünk a parlamentbe, s bent ültem, amikor a kihangosított telefonon beszéltek. Bush arra volt kíváncsi, hogy az apám mit gondol az orosz helyzetről. Ő nagyjából azt mondta, hogy Gorbacsovnak vége, nem fogja tudni egybetartani a Szovjetuniót, viszont nem szabad elismerni a puccsistákat. Az önálló Oroszországra, meg Jelcinre kell tenni. S azt is tanácsolta, most kell elismerni a balti államok függetlenségét, amit az amerikaiak könnyen megtehetnek, mert formálisan sose ismerték el a balti államok bekebelezését.”
Antall József 1993. december 12-én hunyt el, azonban a világ most barátjára, George H. W. Bushra emlékezik, aki 2018. november 30-án adta át magának a teremtőnek.
„Egyébként 1990 karácsonya előtt volt Párizsban egy atlanti csúcs, ahol az apám az orosz veszélyről, meg a széteső államok helyén keletkező káoszról, az ellenőrizhetetlen fegyveres erőkről beszélt. Nagy sikere volt a szövegnek,
Bush át is küldött egy névjegyet, aminek a hátuljára kézzel ráírta: „Congratulations”.
Apám sokáig őrizgette, nem tudom mi lett vele.
A párizsi csúcs reggele amúgy drámai volt. A megkezdett kemoterápiától akkor kezdett hullani a haja… Ez 28 éve volt, így, december elején.”
(Forrás: mandiner.hu)
