December 2-a advent első vasárnapja, a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. A legtöbben igyekeznek ilyenkorra már beszerezni az ehhez szükséges adventi koszorút a karácsonyig tartó visszaszámláláshoz.
A divat előrehaladtával egyre kreatívabb adventi koszorúk készülnek házilag, illetve a kevésbé ügyesek is csoda darabokhoz juthatnak már a boltokban. A minimáltól a candy cane stílusig egészen a különleges egyedi darabokig végtelenül széles a paletta, különböző alakú és színű gyertyákkal tarkítva. De honnan is ered az adventi koszorú hagyománya?
Régen az adventi időszak “kisböjtnek” számított, ezért ugyanúgy lila színe van, mint a nagyböjtnek. Ekkor hasonlóan kerülték a mulatozást, táncokat és lakodalmat sem tartottak egészen az éjféli miséig, ami után már kezdődhettek a nagyobb lakomák.
hirdetés
A koszorút eredetileg fenyőgallyakból fonják, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyák hagyományosan három lila és egy rózsaszínből állnak. Sokan ma is tévesen azt gondolják, hogy az eltérő színűt kell utoljára meggyújtani, holott a rózsaszín a harmadik vasárnapé, az öröm (“Gaudate – örvendjetek”) jelképe.
A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg.
A négy vasárnap az Úr négy eljövetelét szimbolizálja, először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer pedig az ítéletkor. Ebben az időszakban lehetőségünk nyílik átgondolni Isten szeretetét, hiszen egyetlen fiát adta értünk. Érdemes továbbá bűnbánatot tartani, felkészítve ezzel a lelkünket Jézus születésére.
