„Budapest, Budapest, te csodás…”
Először járt Európában, így természetszerűleg hazánkban is. Gyerekkora Kínához, ifjúsága pedig Ausztráliához köti. Elmondása szerint sokat olvasott hazánkról a nemzetközi sajtóban – szinte csak negatívumokat. Ezért is szeretett volna személyesen meggyőződni arról, hogy mi is a valóság Magyarországon és Budapesten.
Rachel a nap első felében az iskolában volt, utána viszont sokat járta a várost és az őszi szünetben az országot is. Látta a megújított Kossuth teret, ahol ma már nyoma sincs a korábbi használt autókereskedésre emlékeztető állapotoknak, amely teljesen méltatlan volt a nemzet főteréhez. Volt a Budai Várban, ahol már szinte teljesen felépült a II. világháborúban porig bombázott lovarda épülete.
De ugyanitt látta a felújítás utolsó lépéseit a karmelita kolostor épületén. Lehetősége adódott megtekinteni a Szépművészeti Múzeum frissen újjáépített Román Csarnokát. Mivel az időjárás kegyes volt hozzá, ezért tudott hajókázni a menetrend szerinti járattal a Dunán. Volt fürdőzés a felújított Rudas Gyógyfürdőben. Elsétált az új Duna korzón az alig egy éves Duna Arénáig is. A többi programot a hely szűke miatt már le sem írom.
Az utolsó estén, a vacsoránál vendégünk hosszan áradozott Budapestről, külön megemlítve, hogy Ausztráliával összevetve is milyen feltűnő volt számára a rengeteg felújítás, újjáépítés, beruházás, valamint a tömegközlekedés szervezettsége.
Egy tíz évvel ezelőtti kép jut eszembe, mikor is német barátainkat láttuk vendégül egy másik kormányzat és egy másik főpolgármester idején. Az akkori programunk sokkal rövidebb volt… Miért van az, hogy jobboldali kormány és városvezetés idején mind a nemzet, mind a főváros fejlődik, jól láthatóan előre halad, baloldali vezetés esetén pedig legjobb esetben is stagnál, de inkább minden pusztul…?
Tarnai Richárd
