Behálózott gyermeklelkek – 1. rész
A hazai közvéleményt megrázta egy a napokban a sajtót is megjárt csetes hangfelvétel, amelyen egy ismert magyar vlogger meglehetős kendőzetlenséggel egy 14 éves lányt akart a korát messzemenően meghaladó cselekedetekre bírni. A férfi azóta mentegetőzve posztolgat tovább, hárítja a pedofilvádat, arrogánsan perrel fenyegeti az őt számon kérő sajtót és magyarázza a megmagyarázhatatlant. A meglepően egységes sajtóvisszhangok alapján azonban úgy tűnik, hogy az illető valóban átléphetett egy törvényes határt, s talán mihamarabb a magyar bíróságon is elégtételt kaphat az érzelmileg kihasznált lány.
Az eset azonban annál sokkal szélesebb horizontú, mint egy pár napot megélő hír a havária és a bulvár határvidékéről: veszélyben, komoly veszélyben vannak a gyermekszobák mélyén titkos életet élő, családjukkal egyre kevesebb szerves kapcsolatot ápoló, társas örömeiket jószerével már csak a virtuális térben kereső gyermekeink!
A kibernetika hálójába ragadt fiatal lelkek ügye – az erős szavaktól sem visszariadva – mára mindannyiunk egyik legégetőbb problémájává terebélyesedett, ugyanis az emberiség technológiai démonai felfalhatják magát a civilizációt is, amely előcsalogatta azokat. A most felnövő generáció pedig a szemünk láttára rohan egy ismeretlen, minden eddigitől különböző, elembertelenedett jövő felé.
A modern lélektan, a szociológia, az evolúciós pszichológia egy ideje kongatja a vészharangot, mert egy olyan jelenséggel állunk szemben, amellyel – kinek-kinek hite szerint valóan – az emberiség még sohasem találkozott fejlődése, kialakulása, megteremtődése óta. Óriási kérdés az, hogy a kütyük által, azok függőségében, szociális kapcsolataiban, generációs tudások természetes átadásában megzavart új nemzedék miképpen veszi majd át az evolúciós stafétát elődeitől itt, a XXI. század elején?
E kétrészes sorozatunkban a világháló számos mizériája közül ezúttal csak a cyberbullying, azaz az internetes zaklatás, a netes megfélemlítés jelenségkörét szeretnénk közelebb hozni azokhoz, akiket eddig elkerült e kérdés fontossága.
Az első részben a talán legkorábban és egyúttal a legerőteljesebb eszközökkel reagáló modern filmművészet tíz művével szeretnénk megismertetni olvasóinkat, a másodikban pedig a pszichológiai megközelítések szemszögéből igyekszünk megvilágítani e témát, s megnézzük, mit ajánl a korszerű lélektan a gyermekek megóvásának érdekében.
A baj valóban nagyon nagy, amint azt ezekből a filmekből majd látni fogjuk, nem tűri a tekintet elfordítását. E filmek mintegy hideg boncterembe vezetnek be bennünket, ahol a dermesztő valóságra majd olyan pillantásokat kell vetnünk, amelyet látni tán sosem szeretnénk.
Mindezek ellenére, sőt emiatt is e filmválogatás minden egyes darabját ajánljuk iskoláknak, keresztény és politikai közösségeknek megtekintésre, mindenhova, ahol még így vagy úgy, de hajlandóak sorskérdésekről beszélgetni egymással az emberek. Annak ellenére kínáljuk, hogy e művek sokszor a polgári ízlést meghaladóan is kíméletlenül őszinték, engesztelhetetlen pontossággal lepleznek le egy olyan világot, amelyről egy pillanatra se higgyük, hogy valahol csak a messzeségben áll tőlünk.
A filmeket a témán túl egyféle lelkiismeretesség köti össze, s az, hogy a sokféle műfajiságuk és egyenetlen művészi kifejezőerejük ellenére meglehetősen pontosan beszélik el a baj mind közelebb lopódzó veszélyét.
Az alábbi filmek sorrendje egy vélt erősségi skála mentén alakult, a legvégére tettük az igazán kihagyhatatlan mozikat.
Elektronikus zaklatás (Cyberbully) – 2011 /kanadai filmdráma/
A film – bár némiképpen didaktikusra sikeredett – érzelmileg mindenképpen megérintő és tanulságos dráma. A mű nem titkolt célja, hogy az internetes zaklatásokat csökkentsék, valamint a bántalmazottak megfelelően tudják kezelni a helyzetet, maradjanak erősek, és semmit ne csináljanak meggondolatlanul.
Egy sajnálatosan gyakran előforduló esetet mutatnak be az alkotók: egy 17 éves tinédzser születésnapjára kap egy laptopot az édesanyjától, aminek felhőtlenül örül, majd regisztrál egy közösségi oldalra. Ezzel megváltozik az életében minden, s egyre csak nagyobb és nagyobb teher nehezedik rá. Felbukkan egy külföldi férfi, találkozni akar vele, azt kéri tőle, küldjön magáról képet. A lány kiadja neki minden titkát, ezek kiszivárognak, és a sztori végén az egész iskola rajta nevet. Az öngyilkosság gondolata is felmerül benne. Ebből a nehéz helyzetből édesanyjával keresik a kivezető utat.
***
Az ártatlanság eladó (Selling Innocence) – 2004 (amerikai-kanadai filmdráma)
Egy nap a tinédzserkorú Miát leszólítja egy férfi, modellkedést ajánl neki. A lány, aki szeretne egy kis zsebpénzt keresni, elfogadja az ajánlatot. Édesanyja sem talál kivetnivalót abban, hogy lánya fényképeit egy internetes szakmai oldalra kitegyék, azonban a fotók egyre erotikusabbak lesznek, és bár Mia egyre többet keres, egyre kínosabbá válnak a „fotós” követelései. Az anyának végül is komolyan meg kell küzdenie azért, hogy eltávolítsa a fényképeket az internetről és rendbetegye lánya magánéletét.
***
Gyilkosság online (Untraceable) – 2008 (amerikai thriller)
https://www.youtube.com/watch?v=OMKjz7UJcDk
Ez a rémisztő thriller egy kissé kakukktojás a listánkon, mert itt nem konkrétan tinédzserek zaklatásáról van szó, hanem egy olyan lehetséges, reméljük, sohasem megvalósuló „internetes üzletágat” mutatnak be, amiben végig lehet nézni emberek szenvedés teli halálát. A sérült lelkű sorozatgyilkos e filmben a netes nézettségi mutatók emelkedésére bízza egy-egy szadista automata kivégző szerkezetébe kényszerítettek életét-halálát, tehát mintegy cinikusan a nézőkre hárítja egy-egy ember meggyilkolásának felelősségét. A cyberbullying-témára ez a film tehát annyiban reagál, hogy a pszichológusok megállapításaival „rímelve”, szinte sohasem kétszemélyes „játék”, hanem mindig „háromszemélyes” az internetes zaklatás. A „bántalmazott” és a „bántalmazó” között és amögött mindig ott van egy láthatatlan harmadik: a „szemlélő”. A film erőteljesen a „szemlélők” felelősségére hívja fel a figyelmet, annak ismeretében, hogy a kibernetikában jártas szakemberek, egyre hangosabban hívják fel a DarkNet-re, a titkos és beteg tartalmak megosztási helyére a figyelmet. Vannak ugyanis olyan weboldalak, amelyek kikerülve a törvényes internetet, csak bizonyos időszakokban elérhetőek, proxyk, tükrözések és botnetek során át vezet az út hozzájuk. A hackerkedés iránt fogékony „geekek”, kütyüfüggő fiatalok, óvatlan kíváncsiságukat követve, hamar ebbe a sötét világba keveredhetnek, és „szemlélőkké” válhatnak a kiberbűnözés mély bugyraiban.
***
Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 – 2018 /magyar filmdráma, thriller/
Idén szeptemberben mutatták be a magyar mozik Schwechtje Mihály filmjét, aki azért választotta ezt a témát, mert tizenévesekkel, tanáraikkal és szüleikkel való beszélgetések során, egyre többször szembesült azzal, hogy 10–18 évesek körében mennyire mindent átszövő jelenség lett az online zaklatás. A film címe egy világszerte elhíresült történetből származik: egy Amanda Todd nevű kanadai lánynak írta ezt valaki egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után; a lány később valóban véget vetett az életének. Az elkészült film ugyan fiktív tartalmú, de valódi történetekből szőtték a sztori szálait az alkotók. A filmben sokszor keverednek a szerepek, nagyon kevesen akadnak a cyberbullying játszmarendjében, akik csak zaklatók vagy csak áldozatok lennének.
***
Keresés (Searching) – 2018 /amerikai filmdráma, thriller/
Ebben a modern thrillerben minden izgalmas pillanatot digitális eszközökön keresztül lát a néző: ez is teszi annyira valóságossá a mindennapos internet felhasználók számára, mintegy bezárva őket egy nyomasztóan zárt világba, ahol a lányát egyedül nevelő apa kétségbeesetten keresi gyermekét. A 16 éves lány eltűnése ügyében a rendőrség a szokásos rutinnal nyomoz, az apa pedig egyre türelmetlenebb, az ügy nem halad. Végül úgy dönt, hogy kezébe veszi a kutatást, és bemerészkedik arra a területre, ahol ugyan bizonytalanul, tájékozatlanul mozog, de egyedül ott találhatja meg eltűnt lánya nyomait: a neten. Nehéz megrendülés nélkül végignézni, ami közben történik.
***
Megan is Missing – 2011 /amerikai filmdráma, thriller/
Megan és Amy két kiskorú, akik az átlagos fiatalok életét élik. A film első felében elsősorban webkamerás, telefonos felvételeken keresztül kapunk képet a szereplők társadalmi életéről. Megan pár napi internetes ismeretség után megbeszél egy vakrandit egy online megismert sráccal, ami után a lány eltűnik. Amy értesíti a rendőröket, s ezek után a sráctól fenyegető üzeneteket kap. Itt a film kiegészül a rendőrségi nyomozás anyagával, pár interjút és híradó felvételt is bemutat. Anélkül, hogy elmondanánk a film végét, csak erős idegzettel szabad a megtekintésébe fogni.
***
Öngyilkosok szobája (Sala samobójców / Suicide Room) – 2011 /lengyel filmdráma/
https://www.youtube.com/watch?v=yjL0Mi8fmp8
A történetből megismerhetjük Dominikot, egy jólétben fuldokló család egyszem, érzékeny lelkű gyermekét, aki az érettségi bankettjén fogadásból csókolózik egyik fiú osztálytársával, ami ugyan rengeteg lájkot hoz neki a közösségi médiumok felületein, de egyúttal a legbelső félelmeinek kapuit is kitárja előtte. Hátat fordít barátainak, tanulmányainak, szüleinek, bezárkózik a szobájába, ahol a Suicide Room online virtuális világhoz csatlakozva, egy cyber-szerelem, Sylwia hatására virtuális életet kezd el élni. A film a valóságban is létező különböző suicide chat-szobákat állítja a figyelem központjába, ahol virtuális öngyilkosságot követhetnek el az erre kialakított platformokon, sikeresen és nyom nélkül eltüntethetik a fiatal felhasználókat a Facebook, MySpace, Linkedln, Twitter felületeiről. Ha a sajtóhíreknek hinni lehet, akkor az egyik holland szolgáltatás indulásakor, 2010-ben 1000 virtuális haláleset történt, 80 ezer barátság szakadt meg a Facebookon, és közel 300 ezer tweet távozott a világhálóról. Csak a Facebook 2013-ban Amerikában havonta 9 millió, Angliában pedig 2 millió felhasználót veszített el, amit a netes köznyelv virtual identity suicide néven nevez meg. Ezt a filmet se „rosszkedvünk telén” vegyük elő, de mindenképpen érdemes valamikor megtekinteni.
***
Black Mirror – Shut Up and Dance – 2016 /angol sci-fi sorozat/
A Black Mirror évtizedünk egyik legkülönösebb és legfigyelemreméltóbb sorozata, igazi „fekete tükre” a technológiai civilizációs bajainknak. Az angol széria egy-egy önálló történetként meséli el korunk valamely küszöbönálló, már-már megvalósulás előtti, látszólagosan humánus technológiai álmát, amelyekről aztán mindről rendre kideríti azok emberellenes valóját. Az itt ajánlott „Fogd be és táncolj” című epizódban a már ismert technológia szörnyszülött, az internetes cyberbullying jelenségéről húzza le, sohasem látott erősséggel, a keresztvizet. A történetben feltörik Kenny, egy átlagos tinédzser fiú gépét, majd kompromittáló adatok közzétételével zsarolják meg. Ennek elkerülése érdekében a fiúnak különféle, egyre betegesebb feladatokat kell teljesítenie. Valahol azt írták erről az elképesztő tempót diktáló drámáról, hogy a kegyetlen lezárás „valósággal kitapossa a néző lelkét”. Aki látta az epizódot, az biztosan elgondolkozik azon, hogy mire néz rá ezentúl az interneten, s kétely nélkül leragasztja majd laptopja kameráját.
***
Az internetes zaklató (Cyberbully) – 2015 /angol krimi/
Az internetes zaklatásnak gyakorlatilag attól a pillanattól ki vagyunk téve, ahogy fellépünk az internetre és ott bármilyen módon megnyilvánulunk. Felnőttként a zaklatás kivédésére jó esetben már kialakultak elhárító technikáink, személyiségünk érése során kifejlődtek bennünk védekező mechanizmusok. A gyerekek azonban a legapróbb szándéktalan negatív hozzászólástól is képesek összeomlani, pláne, ha azokat akaratlagos kegyetlenséggel posztolják. Legtöbbször személytelenül ítélkeznek az interneten, amelyek közül a legerősebb műfajú szándékolt gyalázás: a trollkodás, amit zömében arctalanul művelnek. A legbetegesebb változata mindennek a webcam hack, amikor egészen az öngyilkosságig hajszolják az áldozatot. A tizenéves lányt, Casey-t is egy névtelen fanatikus zsarolja. A tinédzser a fenyegetések legrosszabbikát éli meg, amikor az illető betör a számítógépébe, és közvetlenül megfélemlíti. Azzal zsarolja, ha nem teljesíti a kívánságát, akkor a szemérmetlen privát képeit felteszi az internetre. A történetet valós esetek ihlették. Kevesebb megrázóbb van, mint egy olyan lánygyerek sorsát tehetetlenül figyelni, akinek egyetlen óvó kapcsolata, az apjáé, teljesen kizáratott az életéből, s így kiszolgáltatott áldozatává válhat egy kegyetlen zsaroló beteg játékának.
***
Lekapcsolódás (Disconnect) – 2012 /amerikai filmdráma, thriller/
S elérkeztünk az utolsó, s tán filmesen is legerősebb alkotáshoz. A három szálon elinduló történet néhol összetalálkozik, néhol szertefut, mindegyik fonala valamiképpen hasonló helyzetbe kerülő, netes „konnektálódókról”, szociális „lekapcsolódókról” szól. Az egyik történetszálon látunk egy introvertált, zenéért bolonduló, meg nem értett kamasz kissrácot, aki minden ok nélkül társai gonosz játékának céltáblája lesz, egy trollkodás miatt sorsa tragikusra fordul. A másik történetben egy kisbabájukat elvesztő házaspárt ismerhetünk meg, aki nem tud mit kezdeni egymással, gyászukban elhidegültek egymástól, a nő ismeretlenekkel csetel a neten, a férj webes játékokba menekül. Egy óvatlan kattintás következtében egy kiberbandita lenullázza a családi számlájukat. A harmadik történetszál pedig bemutat egy fiatal karrierista riporternőt, aki a nagy sztorira vadászva egy kiskorúak netes szexszolgáltatást nyújtó csetszobájára akad, amelyről szóló gátlástalan riportja bejuttatja végre az áhított országos tévéadásba, közben persze nem törődik azzal, ki mindenkin gázol keresztül. A bajban lévő szereplők a filmben kezükbe veszik a sorsuk irányítást, és mint azt látjuk, ezzel még nagyobb bajba sodorják magukat, miközben megpróbálják helyrehozni a helyrehozhatatlant. A Párkák különös módon szövik a szálakat… A film utolsó percei megoldáshoz nem, de katartikus feloldozáshoz segítik főhőseinket.
***
E témát folytatva, a következő írásban áttekintjük a netes zaklatással szembeni cselekvésformák lehetőségeit.
