Bartos Lídia Lelle: hol van a helyem nőként?

Mindannyiunk életében tőlünk függetlenül adottak olyan tényezők, amelyeken, ha akarunk, akkor sem tudunk változtatni. Nőnek vagy férfinak születünk, kik a szüleink, ők együtt maradnak-e, hány testvérünk van – a lista hosszú és korántsem teljes. Mindenkinek az életében eljön azonban az a pont, ahol értelmezni kívánja, ki is ő és mi is teszi azzá, ami. 

Bartos Lídia Lelle a Képmás online kiadásában tette fel a kérdést: mit is jelent, hogy nőnek született. Mint írja, az elmúlt évszázadokban, évtizedekben különösen sokat változott ennek a meghatározása, és ebben a ló egyik oldaláról átestünk a másikra. Úgy véli, újra és újra eltévesztjük a viszonyítási pontot, ezért lettünk egy férfias világból elnőiesedett társadalom. „A nő mindig a férfihez mérte magát. Vagy úgy, mint aki előtt meg kell alázni magunkat és ki kell őt szolgálni, vagy éppen úgy, mint akit le kell győzni és megmutatni, hogy mi is vagyunk legalább olyan jók.” Bartos Lídia új szempontot ajánl: a nőnek nem kell magát a férfihoz mérni. „Nem a férfiakkal szemben határozom meg magam. Hanem mellett. Társként.” 

A szerző kísérletet tesz a nőiség megragadására, amikor arról ír; „a nő maga a szépség. Hiszen ez az a cél, amire mindannyian vágyunk, hogy szépnek lássanak, és valóban azok legyünk. Nemcsak kívülről, hanem belülről is. Nem az új műkörmöm és a mindig tökéletes sminkem tesz széppé, hanem az báj, ami a személyiségemből árad, ha elfogadom azt, aki vagyok, és ebből az elfogadásból létezem. A nő az, aki befogad, aki gyengéd és mégis erős, aki oltalmaz és aki maga is oltalomra szorul néha, aki anya, ha nem is biológiai értelemben, de örömét leli abban, ha gondoskodhat.” 

Bartos Lídia Lelle írása teljes terjedelmében a kepmas.hu oldalon olvasható.