Bár sokakat megrendített a hír, hogy az egyiptomi Minya kormányzóságban az Iszlám Állam terroristái megyilkoltak 7 és megsebesíttek 14 keresztény zarándokot, arról már kevesebben tudnak, hogy ugyanezt a kopt közösséget másfél éve már érte egy hasonló támadás, amikor is az esztelen gyűlölet több tucat embert hagyott vérbe fagyva az országút mellett.
Másodszor kell tehát a minyai családoknak megpróbálni feldolgozni a feldolgozhatatlant, gondoskodni az árván hagyott gyerekekről, eltemetni azokat az ártatlan embereket, akik csupán imádkozni indultak egy kolostorba. Az első támadás után, a tragédia döbbenetéből egy gyermeki hang segített felocsúdni a gyászoló közösségnek, az a hang, amely sokakat átsegíthet életük nehéz szakaszain, egyben nagyon fontos üzenetet ad át azoknak, akik segíthetnének a szenvedő embereken, de nem teszik.
Julia Ibrahim, a mindössze 5 éves kopt keresztény kislány így számolt be arról, hogy mi történt 2017-ben:
„Négy teherautó tele volt terroristákkal, azért jöttek a buszokhoz, hogy megöljenek minket. Néhány támadó a buszok mellé állt, hogy megakadályozza, hogy bárki elmeneküljön. Amikor tüzet nyitottak, egy lövedék eltalálta apámat, ami behatolt a fején és a mellkasán jött ki. Először azt mondták nekünk, jelentsük ki, hogy muszlimok vagyunk. De erre mi nem voltunk hajlandóak. Azt mondtuk nekik, hogy keresztények vagyunk, nem fogjuk elhagyni Krisztust. Nem akarunk muzulmánok lenni, ezért lőttek ránk. Az egyik mártír, Marvy elmondta nekik: keresztény vagyok! És mindenki a buszon ezt mondta. Mi keresztények vagyunk, keresztények vagyunk! Isten megvéd minket, keresztények vagyunk, nem leszünk olyanok mint ők. A bátyám, Marvy, a nagybátyám, Mohsen Bishoy, a másik nagybátyám, Sameh és Hani Adel nagybátyám, összesen heten voltak, most mindannyian a Mennyei Királyságban vannak, és egy napon csatlakozni akarok hozzájuk. Istenem, bocsáss meg a gyilkosoknak!”
hirdetés
A minyai terrortámadás kopt sérültje
„…Istenem bocsáss meg a gyilkosoknak.” Egy olyan gyermektől hangzottak el ezek a szavak, amelyiknek néhány nappal azelőtt kellett végig nézni, hogy családtagjait mészárolják le.
Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős magyar kormánytisztviselőként egy fontos kérdést vet fel számomra ez a tanúságtétel: ha már Julia Ibrahim családját nem tudtuk megmenteni, vajon mi, biztonságban élő keresztény és nem keresztény nyugati emberek, megteszünk e minden tőlünk telhetőt, hogy megmentsük őt magát.
Hívő emberként pedig egy másik kérdésre is keresem a választ: képesek vagyunk-e imádkozni az ellenségeinkért, ahogy ez az ötéves kopt gyermek tette. Meg tudjuk-e érteni, hogy mit üzen nekünk az a mély, tiszta bizalom, amelyről ez a kislány tanúskodik?
Azbej Tristan,
az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár
