Ő nemcsak az iskola materiális rendjéért, hanem a nebulók fejében uralkodó szocialista rendért is felelős volt, mint gyakorló munkásőr. Ezen a napon az ő vezetésével tereltek minket a nagy színházterembe, ahol mulatságos, ugyanakkor kétségbeejtő látvány volt figyelni ezt az írni-olvasni alig tudó alakot, ahogy nyakán kidagadt erekkel énekli az Internacionálét.
Rendszerváltás jött, János pajtás távozott, beléptünk a XXI. századba. Majd 2009-ben mit láttunk? Két milliárdos, meg egy cenzor (Gyurcsány, Bajnai, Lendvai) hangjukat kieresztve, korábban elfojtott érzelmeiknek tág teret engedve éneklik az MSZP kongresszus végén, hogy: „nemzetközivé lesz holnapra a világ”.
Most pedig itt állunk 2018 novemberében és azt halljuk, hogy ezek a még mindig „éhes” (sokszor milliárdos vagyonnal rendelkező) proletárok, csatlakozva aktuális kenyéradó gazdáikhoz megint nemzetközivé akarják formálni Magyarországot, Európát és a világot. Ezt politikailag korrekt nyelven európai egyesült államoknak hívnák. Lényege pedig: nincsenek nemzetek, nincsenek kultúrák, sőt még nemek sem.
Na, pontosan ezt nem akarjuk! Mert büszke magyarok vagyunk, ugyanakkor minden embert testvérünknek tekintünk. Ezért vagyunk kereszténydemokraták. Ha választani kell a nemzetköziséget választók (János pajtás, Gyurcsány, Bajnai stb.) és Babits között, én inkább az utóbbit választom:
„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja. A magyarság színét, a magyarság kincsét! (…) Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet.”
Amikor 2018-ban az Európai Bizottság „isiásszal” bajlódó elnöke Marx szobrot avat, akkor ne higgyük, hogy sok beteg lelkű alak nem dúdolgatja magában az Internacionálé sorait. És ha csak dúdolgatná…

hirdetés

Tarnai Richárd