Philip Yancey: Ne mondjunk le Európáról!
Isten olyan, mindennapi dolgokon keresztül vonzott magához, mint a természet, a klasszikus zene, vagy a romantikus szerelem – nyilatkozta Ablonczy Bálintnak Philip Yancey, a világ egyik legismertebb keresztyén írója, aki a közelmúltban második alkalommal látogatott hazánkba. Saját hitbéli kételyeivel, illetőleg az általános, Istenbe vetett hittel kapcsolatban megfogalmazódó kételyekkel kapcsolatosan úgy fogalmazott: „Isten nem aggódik a kételyekkel küzdők miatt, éppenséggel ő adja nekünk a szavakat kétségeink kifejezésére. Leküzdésükben újságírói tapasztalataim is segítenek, könyveim ugyanis tele vannak átalakulási történetekkel: alkoholisták, prostituáltak, közösségek újjászületésével. Ahogy Jézus mondta, a Szentlélek alulról felfelé terjed, mint a legkisebb mag a kertben, amely nagy bokorrá nő, hogy az ég madarai fészkeljenek benne.”
A társadalom és kereszténység kapcsolatát gyakran egy házassághoz hasonlító Yancey arra a felvetésre, hogy Európában e két házastárs már elvált, úgy felelt: az átalakulásban a francia felvilágosodás kulcsszerepet játszott, azután a múlt század két világháborúja hatalmas, a hitet tesztelő kérdéseket vetett fel. Hozzátette: az amerikaiak is az európai utat követik, csak lassabban járnak azon. Az író azonban hangsúlyozta: „ne mondjunk le Európáról: az evangéliumi egyházak soraiban nagyon sok érdeklődő fiatalt látok. Habár a keresztyének kisebbségben vannak a kontinensen, kevésbé érdekli őket a hatalom, sokkal inkább a művészetek és a kreativitás foglalkoztatja őket.”
A keresztények közéleti szerepvállalásával kapcsolatosan úgy vélekedett: „harcolnunk kell a számunkra kedves elvekért, de a kegyelem fegyvereit használva”. Példaként említette a keletnémet és román kommunista diktatúra megdöntésében szerepet vállaló imamozgalmakat és Dél-Afrika fajgyűlölő rendszerének békés legyőzését.
Európa hitre és keresztyén etikára alapuló újjáépítésével kapcsolatosan kifejtette; „Magyarországon és Lengyelországban a keresztyének komolyan foglalkoznak ezekkel a fontos kérdésekkel”. A korai keresztény közösségek önfeláldozó, szeretetre alapozó életmódját felelevenítve hangsúlyozta: „gyönyörű példája ez annak, miként lehetünk ellenkultúra a gazdagságot, a hatalmat és a sikerességet piedesztálra emelő környezetben. Egy társadalmat lentről felfelé haladva lehet legjobban átalakítani..”
A teljes beszélgetés itt olvasható el.
