Mi rotyog korunk vegykonyháiban?

Látnoki tragédiaköltőnk hogy hogy nem, ismerte már azt a jelent, amelyben a Bölcsnek nevezett Ember az általa „meglesetteket” technológiákká silányítva kikiáltotta a genetikai evolúció forgalmi dugóiban toporgó élet helyetti függetlenségét a biológiától. Ahogy Ray Kurzweil „A szingularitás küszöbén” című könyvében fogalmaz: az emberiség immár meghaladta a biológiát. Az informatika, a digitális technika, a nanotechnológia fejlődésének és a DNS-manipulálásának következtében a műszaki fejlődés hihetetlenül felgyorsult, és az ember mint élőlény letérőben van a biológiai evolúció pályájáról. Ne legyenek illúzióink, ha valamit képesek leszünk megtenni, jó vagy rossz Frankenstein doktorként, azt valamikor így vagy úgy, de megtesszük.

Ezen problémakör egyik jelentős kérdése a genetikailag módosított szervezetek (röviden: GMO-k), amelyekben a genetikai örökítőanyagot (DNS-t) mesterségesen úgy alakítjuk át, ahogy az a természetben sosem fordul elő. E technológiát gyakran nevezik „modern biotechnológiának”, „géntechnológiának”, „génmódosításnak”, „génmanipulációnak”, vagy legújabban „génszerkesztésnek”. Ezzel a technikával lehetőség nyílik az élő szervezet kiválasztott génjeinek, génszakaszainak vagy mesterségesen kialakított szintetikus géneknek az átültetésére bármely élő szervezetbe, akár egyes gének ki-be kapcsolására. Ez lehetővé teszi az előállító számára („gyártó”, mily kétes kifejezés ez, amikor életről beszélünk!), hogy egy élő szervezet a tulajdonába kerüljön, a felett minden szempontból rendelkezzen és ellenőrzést gyakoroljon. Mivel az emberiség élelmezése nagy üzlet: komoly gazdasági érdekek nyomulnak a GMO elterjesztéséért. A vetőmag stratégiai termék. A nagy nemzetközi vállalatok óriási összegeket invesztáltak a GMO-kba, hogy a vetőmagok forgalmazását a szabadalmi jog gyakorlásával saját ellenőrzésük alá vonják. Befektetésük megtérülése, így a termékeik terjesztése pardont nem ismerő, elemi piaci érdekük.

A növénytermesztésben négyféle növényi génmódosítás használatos: a növényvédőszernek ellenálló, a kártevőknek ellenálló, a vírusrezisztens GM-növények és a génmódosított növények, mint bioreaktorok, amelyeket például a gyógyszer, a vegyszer, az oltóanyag előállítása, a műanyagipar alapanyag-termelése számára hoztak létre.

A Vasárnap.hu szerkesztősége a következőkben az élet tisztelete mellett álló szakemberek véleményét kéri e roppant bonyolult kérdésben, szeretnénk megismertetni, milyen álláspontra helyezkednek azok, akik el tudnak képzelni egy olyan gazdálkodást, amely nem igényli a genetikai módosítás bevetését az emberiség egyre nagyobb kihívást jelentő élelmezésének technológiájába.

Elsőként ifj. Hubai Imrét, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, vidékfejlesztésért felelős alelnökét kérdeztük egy mezőgazdasággal foglalkozó kerekasztal beszélgetés előtt, miként gondolkodik a GMO-ról biogazdaként, élelmiszer-előállítóként, érdekvédőként és természetesen olyan vállalkozóként, aki maga is egy 120 főt foglalkoztató biogazdaság vezetője.

Vasárnap.hu: Bonyolult mezőgazdasági, élelmiszertechnológiai, táplálkozástudományi és nem utolsó sorban etikai kérdés, hogy az ember természetátalakító képességének hol van, s egyáltalán van-e határa, ameddig belenyúlhat az élet géntechnológiai átalakításával a növények eddig csak evolúció vagy az emberi szelekció alakította folyamatába?

Ifj. Hubai Imre: Ez az etikai megfontolás valójában az alfája és omegája e kérdésnek, hiszen a Földön nincs az emberen kívül más élőlény, aki erre törekedne. Talán egyedül csak a vírusok alkalmasak arra, hogy átkódolják a genetikai állományt, és ezt a tulajdonságukat felhasználva készül a géntechnológiai módosítások termékeinek egy része is. A genomszerkesztés technikája olyan gyorsan fejlődik, hogy a jogi szabályozás képtelen követni. Hogy mi számít GMO-nak, az döntően jogi kérdés. Olyan szabályozatlan jogi területről volt szó eddig, amely kívül esett a GMO fogalmi körén, azonban az EU Bírósága végül ez év július 25-i döntésében kimondta, hogy

a génszerkesztéssel, vagy ahogyan egyesek idehaza nevezik, „precíziós nemesítéssel” készült fajták is GMO-nak minősülnek.

Ez a döntés józan és reális, hiszen géntechnológiákat övező társadalmi, környezeti, egészségügyi, jogi, gazdasági hatások és kockázatok vizsgálata, valamint nyomon követhetőségük biztosítása is megkerülhetetlenné vált. Az embereknek joguk van az egészséges élelmiszerhez, ivóvízhez és az egészséges környezethez. A mezőgazdaságban használt növényvédő szerek, műtrágyák hatását is kötelező vizsgálni, hiszen az alkalmazásukkal járó kockázatok kezelése csakis így valósulhat meg. A természetes szelekció és nemesítés terén elért eredmények bizonyítottak, az így elismerést nyert fajtáink adják GMO-mentes mezőgazdaságunk alapját. Az új nemesítési eljárások közé sorolt géntechnológiák veszélytelensége még nem bizonyított, hatásuk így a környezetre, egészségre, gazdaságra továbbra is kiszámíthatatlan.

Ugyanakkor egyes technológiák és a termesztésük során alkalmazott kémiai anyagok veszélyessége már bebizonyosodott,

jelentős számban vannak köztük rákkeltő hatásúak is.

Ezért is kell nagyon elővigyázatosnak lennünk, és jelenlegi tudásunkat felhasználva, bővítve az egyre csökkenő mezőgazdasági területen, hagyományos termesztéssel megoldanunk a világ egyre növekvő élelmiszer-szükségleteinek kielégítését. Ez igaz az állattenyésztésre és annak egy speciális területére, a halászati ágazatra is.

Vasárnap.hu: Etikai kérdésként még az is felmerül, hogy az embernek meddig van joga a természet végletekig való kihasználására, meddig van joga az új tudományos eredményeket szigorú kockázatértékelés és hatásvizsgálat nélkül az ember szolgálatába állítani, pusztán profitmaximalizálás céljából?

Ifj. Hubai Imre: A profit nem mindenható. Az én véleményem az, hogy amíg betartjuk az elővigyázatosság elvét, míg az ismert, és még ismeretlen kockázatokat felkutatjuk, elemezzük és a végső döntés nyílt társadalmi konszenzus alapján születik, addig nincs baj. A gyógyászati célú felhasználás lehet az egyik perspektíva, mivel az orvostudomány is élénken érdeklődik a géntechnológia vívmányai iránt. Ugyanakkor itt sem felhőtlen a helyzet, mivel egyes géntechnológiák alkalmazásának kockázatai jóval a bevezetésük után váltak ismertté, így visszavonásuk elkerülhetetlen. A mezőgazdaság és élelmiszeripar területén a legfőbb probléma az, hogy a génszerkesztés termékeit nehéz kimutatni, így a természetbe szabályozatlanul és ellenőrizetlenül is kikerülhetnek, a nyomonkövetésük és a káros következmények kezelése, felszámolása kutatási eredmények híján lehetetlen, ami az emberiség szempontjából előre kiszámíthatatlan kockázatot hordoz.

Vasárnap.hu: Politikai, társadalmi, jogi eszközeink vannak-e a nyomonkövetésre, ellenőrzésre? Mennyire szigorú a magyar szabályozás más országokkal összehasonlítva?

Ifj. Hubai Imre: Ebben Európában egyedülállóak vagyunk, a világon nálunk az egyik legszigorúbb a szabályozás, az Alaptörvény talaján állunk, mely szavatolja Magyarország GMO-mentességét. Ez megfelelő biztonságérzetet adott eddig, de az új eljárások termékeiről azt már tudjuk, hogy ma még nyomonkövethetetlenek, vagy csak költséges genetikai vizsgálat útján lehet tetten érni őket. Véleményem szerint az új eljárásokat megfelelő jogi szabályozás után, 10-20-30 év kutatási eredményeinek távlatában tudjuk majd objektíven értékelni, addig is nálunk maradnak a már jól bevált nemesítési technikák és eredmények a hazai, GMO-mentes élelmiszer iránti egyre a növekvő igény kielégítésére.

Vasárnap.hu: Hogyan lehet úgy profitorientáltan gazdálkodni, versenyképesnek maradni, hogy a gazdálkodás környezettudatos maradjon?

Ifj. Hubai Imre: Könnyedén. Mondom én ezt biogazdálkodóként, aki a gyakorlatomat a természet törvényszerűségeinek vetem alá, és ez a gyakorlat már bebizonyította, hogy eredményes és fenntartható. Azok a gazdák, akik konvencionális módon gazdálkodnak, vagyis használnak növényvédő szereket és műtrágyákat is, mindezt szigorú szabályozás alatt teszik. Nem véletlenül, hiszen az ismert kockázatok miatt megköveteli tőlük a helyes mezőgazdasági gyakorlat, a fogyasztók és a környezet egészségének fenntartása érdekében. Mi gazdák magunk is fogyasztók vagyunk.

Ahogyan szeretteinket és barátainkat, úgy mást sem szeretnénk felelőtlenül kitenni semmilyen kockázatnak. Hiszek a magyar gazdák józanságában és jogkövető magatartásában, a GMO-mentes magyar élelmiszerek iránti fizetőképes kereslet növekedésében, a kimagasló genetikai értéket képviselő hazai fajták elit szaporító anyagainak felhasználásában, a termelők közötti együttműködésben, a rövid ellátási láncban, a lehető legmagasabb szintű hazai feldolgozottság hozzáadott értékében, az öntözés gyakorlatának elterjedésében és a digitalizáció vívmányainak felhasználásában. Mindezekben máig kihasználatlan lehetőségek rejlenek, melyek egyenként és külön-külön is jelentős versenyelőnyt hordoznak magukban, mindezeknek a GMO felhasználása csak ártana.

Vasárnap.hu: Az állam hogyan tudja kontrollálni, szavatolni a GMO-mentességet?

Ifj. Hubai Imre: Rengeteg eszköze van erre az államnak. Hatékony és végrehajtható jogszabályokat alkothat a növénytermesztésre, állattenyésztésre, takarmányozásra, élelmiszer-előállításra, jelölésre, nyomonkövetésre, ellenőrzésre, engedélyeztetésre, miközben megszólítja a piaci szereplőket és a fogyasztókat és folyamatosan ösztönzi tudatosságukat, valamint megbízza a tudományos élet szereplőit, a kutatókat a GMO-kkal kapcsolatos kockázatok felmérésére, elemzésére, kezelésük módjainak kidolgozására.

Vasárnap.hu: Nem nagy a nyomás a „nagyhalak” részéről?

Ifj. Hubai Imre: Nyilvánvalóan az. Az Egyesült Államok és Európa között már egy ideje élelmiszer háború dúl, aminek az oka az egymástól gyökeresen eltérő szabályozottságban rejlik. A mi szemszögünkből szabályozatlannak tekinthető a GMO-k területének tengerentúli gyakorlata. Például az, hogy az USA jogrendje mindaddig engedélyez egy technológiát, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, ezzel szemben az európai, és különösképpen a magyar jogrend elővigyázatos és csak azt tekinti veszélytelennek, ami már tudományosan is igazolt. Gondoljunk bele, még a gyógyszerek, vagy a növényvédő szerek bevezetése is csak előzetes és hosszú, akár 10-15 évig tartó engedélyeztetési folyamat után lehetséges. Miért lenne ez másképp az élelmiszer előállítással kapcsolatban? Ez persze nem érdekük a géntechnológiákat kifejlesztő cégeknek, hiszen az engedélyeztetéssel járó költségek megtérülése egy nem várt kockázat felbukkanása esetén ködbe vész, továbbá a jelölési kötelezettség elrettenti a fogyasztókat az ilyen élelmiszerek vásárlásától, és az egymás mellett termesztés (koegzisztencia) elvének alkalmazása szinte lehetetlenné teszi a köztermesztésben való elterjedésüket. Ez egy olyan akadálypálya, amin a GMO-k nyilvánvalóan elvéreznek.

Tévúton jár, aki a világ éhezőinek problémájára a magyar GMO-ellenes politika gyökeres átalakításában látja a jövőt.

Ez pusztán gazdasági nyomásgyakorlás, aminek mi nem engedhetünk!

A magyar társadalom és jogalkotók józansága ezt az erő sorrendet már időben eldöntötte. Akár konvencionálisan, akár organikusan gazdálkodik egy magyar gazda, az a fontos, hogy jogkövetően tegye, biztonságos és engedélyezett technológiákat alkalmazzon, bízzon a hazai nemesítés eredményében, lépjen fel gazdatársaival közösen az eredményesebb és fenntarthatóbb mezőgazdaság és élelmiszeripar érdekében, mely sok más között hazánk sikeres GMO-mentes stratégiájának egyik záloga.