Görbe László: A diákok lelkével is foglalkozunk
Vasárnap.hu: Miben mutatkozik meg alapvető különbség az állami és az egyházi iskolák között?
Görbe László: Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1948-ban minden iskolát államosítottak. Ezzel elérte a baloldali diktatúra, hogy az iskolai képzés a kommunista állam monopóliuma legyen. Azt is igyekezett elhitetni, hogy az egyházak által végzett oktatás nem természetes része a magyar oktatásnak, hanem ahogy akkor mondták, a „klerikális reakció” hídfőállása.
A baloldalon még ma is nagyon sokan így tekintenek erre és így kezelik az egyházi oktatást. Továbbra is támadják, mert amennyiben értékkel rendelkező fiatalokat nevelnek az egyházi vonalon, akkor az ő támogatottságuk csökken.
A mai magyar oktatásügy egységes törvény és szabályozás, illetve finanszírozás alapján működik. A külső keretek és a tanulókra vonatkozó szabályok is azonosak. Az egyházi iskolákban a vallási hovatartozást nyilván lehet tartani. A tartalmi szabályozásnál találhatunk némi különbséget. A Nemzeti Alaptanterv, a Kerettanterv általánosan közösnek mondható. Komolyabb diverzitást a helyi tantervek szintje mutat. Az egyházi iskolában a tanár a diák lelkét gondozza, és azon van, hogy a benne lévő jót kibontakoztassa.
A keresztény világkép alázatossá teszi a tanárt és a diákot egyaránt a körülöttük lévő világ és az embertársaik felé.
Az önzés nem jelentkezik. Sajnos az negatívan járult ahhoz, hogy hagyományokat hatékonyan tudjunk átörökíteni. Emiatt kérdőjelez meg mindent a mai ember, születnek sorra a gyökértelen vallási szekták, és magányosodik el egyre jobban az egyén. A fiataloknak olyan készségeket kell elsajátítani, amelyek egyáltalán nem természetesek, csak a kiválasztott szerep, munkakör keretei között értelmesek. Ezeknek a szerepeknek elsajátításához szükséges tanulási folyamat egyre bonyolultabb.
Kitolódik az időpont, amikor a fiatal végre érzi, hogy megszerezte és birtokolja a szakmájához szükséges tudást.
Ez baj és teher a felnövekvő új generációk számára. Emiatt nem lobban lángra a szívük, eltűnnek a belátható, megvalósítható célok. Következésképpen sokan lemondanak ezekről, és nem találkoznak azokkal a mintákkal, amelyek képessé teszi őket a közösséghez való hozzájárulásra. Egyre inkább kiépül az önző társadalom. Az egyházi iskolákbana tanár egész lényével határozottságot sugároz, emiatt a gyermek biztonságban érzi magát, és mer ráhagyatkozni. Ha tanulóban megszületett a bizalom, a tekintély nem külső kényszer többé, hanem belülről formáló erővé válik.
A hagyományos pedagógiák a diákokat fejlesztő hatások fő forrásának a pedagógust tekintették.
Korunk sokcsatornás világában a tanár már csak egy a sok közül. A diákoknak emberi méltósága abban is megmutatkozik, hogy képes másokért felelősséget vállalni. Az egyházi iskolai nevelés célja, hogy a fiatalokat arra kell elvezetnünk, hogy vállaljanak felelősséget másokért. Azt gondolom ez a háttér hiányzik az állami iskolákban. Emiatt érezhető, az egyházi iskolák ma homlokegyenest más szellemben tanítanak.
Vasárnap.hu: Elképzelhetetlen a közös nevelési irány kialakítása? Összegyűjtve mindenhonnan a legjobbat.
Görbe László: Most szembesül az állami iskolák egy része azzal, hogy az egyházi iskolákba elviszik a jobb tanulókat. Így jelenleg inkább feszültség látszik kialakulni a két intézménycsoport között.
A szabadosság és értéknélküliség, ami a „semleges oktatás” címén az állami iskolákban kialakult, egyre távolabb viszi az intézmények két csoportját egymástól.
Mivel az iskolán túl a közösség is nevel, így egy jól szocializált, közös célokat meghatározó közösség jobban segítheti a diákokat. Ezért egyre több állami iskola igyekszik valamilyen értéket felvállalni és annak mentén szervezni az iskolát. A mai társadalom már nem tekinti az embert a „teremtés koronájaként”. Mégis a modern demokráciákban fontos értékké vált az emberi személy méltósága, jogai, vallási és a lelkiismereti szabadsága.
A reformirányzatok szerint nem a tanár áll az iskola középpontjában, hanem a diák, nem a tanítás, hanem a tanulás.
Nem az a fontos, amit a tanár elmond, hanem amit a diák fölfedez magának. Ugyanakkor, azt tapasztaljuk, hogy egyre többen túlteszik magukat törvényen és erkölcsön, mások érdekein, a közjó szempontjain, és saját birodalmat igyekeznek kiépíteni maguknak.
Ebben a helyzetben, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a tanítás és tanulás, a jogok és kötelességek, a személy méltósága és felelőssége között? Ezen a szinten megtapasztalható a közös megoldáskeresés.
De a két iskolatípus közötti közeledés nem lehetséges, amíg a jelenlegi törvény él.
Vasárnap.hu: A kialakult helyzetben az egyházi iskola népszerűsítése talán felesleges, hiszen az eredmények magukért beszélnek.
Görbe László: Ahogy régen mondták, a jó bornak is kell cégér. Talán nem a népszerűsítésre, hanem a világos határok megismertetésére van inkább szükség. Nagyon sokszor a tabuk és szűk látókörű butaságok eloszlatására.
Vasárnap.hu: Tudna a „világos határokra” példát mondani?
Görbe László: Az emberi személy fogalma a keresztény kultúra középpontjában van. Szellemi lény és a szabad döntés birtokosa. Ám az embernek szabadsága nem abszolút. A természeti és erkölcsi törvények felett nem rendelkezik. Az ember közösségi lény is. Az egy nemzethez tartozókban közös a történelmi tudat, a kultúra és a családi hagyományok, a nemzetért vállalt felelősség. Segítenünk kell a fiatalt, hogy kimunkálja ezt a kettős szabadságát. Ezért a családok akkor teljesedhetnek ki, ha elfogadják a születendő gyermekeiket és értük felelősséget vállalnak. Az iskolába járatással ezt teszik.
A keresztény iskola a családi nevelést kiegészíti, és magasabb fokra emeli a tudomány és a vallásos gondolkodás alapelveinek megtanításával.
Ezért a család és iskola kapcsolatát ápolni kell és szüntelen újraépíteni. A katolikus iskolába jelentkező fiatalok a szülői házban legtöbbször nem találkoznak a keresztény emberképpel és a teremtett világ rendjének helyes megtapasztalásával. Amelyik család azt szeretné, hogy gyermeke ezzel a látásmóddal találkozzon, az válassza az egyházi intézményt, aki nem, az ne.
Vasárnap.hu: A különbözőség ellenére mégis ugyanazokkal a nevelési problémákkal kell felvenni a versenyt itt is, ott is. Ez nem vezethet el végül a közös gondolkodáshoz?
Görbe László: Az iskolába kerülő diákoknak jelenleg a becslések szerint 20-30 százaléka valamilyen területen sajátos nevelést igényel. Az előző oktatási kormányzat ezeket a diákokat, az esélyegyenlőség jelszavával belökte a közoktatásba, megszüntetve a sajátos gondoskodásban nevelést. Az iskolákat nem vértezte fel ennek szakszerű kezelésével.
Ennek következtében sok család úgy érzi, hogy az iskola nem tesz meg mindent gyermekének neveléséért.
Emiatt növekedett meg a közoktatáson kívüli különórák száma, amelyek jelentős költséget jelentenek a családoknak. A tanári munka (anyagi és társadalmi) megbecsülése még nem állt helyre. A béremelés elindult, de jelenleg megállt. A mai tanári társadalomtól azt várják el, hogy készüljön, dolgozatot javítson és 22-26 órában magas minőségben tanítson és neveljen. Ehhez jár még a megnövekedett adminisztráció is.
Vasárnap.hu: Létezik bizonyos átmenet a két iskolatípus között?
Görbe László: Azt gondolom, hogy az átmenetnek ma már inkább örülnek, mint gátolnák, akármelyik irányba is történik. Talán csak akkor nem „sima”, ha különleges gondoskodást igényel a gyermek. Akár szellemi fejlődése miatt, akár a magatartása miatt. Egy drogos diákot ma sehol sem látnak szívesen.
