A véres megtorlás nem félemlítette meg a magyarságot
Batthyány Lajos miniszterelnököt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le. Batthyány perét kis túlzással nevezhetjük a modernkori magyar történelem első koncepciós perének is. Batthyány ugyanis tevékenységét mindvégig az 1848-as törvények szellemében végezte, s amikor 1848 őszén nyílt szakadás következett be Bécs és Pest-Buda közt, beadta lemondását és kivonult a politikából. Ennek ellenére a császári udvar gyakorlatilag koholt vádai alapján az eljárás során 1849. augusztus 30-án a korábbi miniszterelnököt kötél általi halálra ítélték. Az ítélet később október 5-én, az utolsó erődként fennálló komáromi vár kapitulációját követően a Magyarországot kormányzó Haynau táborszernagy erősítette meg.
Kevésbé ismert mozzanata Batthyány kivégzésének, hogy felesége egy apró kést sikeresen becsempészett számára a börtönbe, s a volt miniszterelnök ezáltal öngyilkosságot kísérelt meg végrehajtani a megalázónak számító – általában köztörvényes bűnözők ellen alkalmazott – kötél általi halál elkerülése végett. Batthyány a késsel nyakon szúrta magát, azonban a börtön orvosa el tudta állítani a vérzést. Az akasztást viszont ezek után sem lehetett végrehajtani rajta, ezért a kivégzést felügyelő parancsnok saját hatáskörében golyó általi halálra módosította a végrehajtás módját. A miniszterelnököt így végül az egy évvel korábbi, 1848. október 6-i bécsi forradalmat követően kényszersorozott vadászok lövései végezték ki.
Ugyanezen a napon Aradon is sor került a tizenhárom vértanú kivégzésére, négyüket golyó által (Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost) végezték ki, a többieket azonban felakasztottak, s holttesteiket estig a bitófán hagyták.
A halálos ítéletek végrehajtása 1850 februárjáig még folytatódott, az év nyarára azonban a „hatásköreit túllépő” Haynau már nyugdíjaztatta a bécsi udvar. A megtorlás nem tudta megfélemlíteni a magyarságot, az 1850-es években több kísérlet történt a szabadságharc újjáélesztésére, egy újabb felkelés kirobbantására. 1849 és 1867 közt a Bécs által irányított neoabszolutista rendszer egyfajta törést jelentett a magyar történelmi fejlődésben, mígnem 1867-ben a Kiegyezés megkötése által sikerült visszavívni az 1848-as vívmányok többségét.
A kormány 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá október 6-át, annak érdekében, hogy a magyar nép ne feledje el az aradi tizenhármak és Batthyány Lajos, valamint a magyarság egészének a zűrzavaros időkben tanúsított áldozatát.
