Én az üldözöttekkel vagyok!

Az üldözött keresztények számára sokat jelent, ha a Föld békésebbik felén vannak, akik mellettük állnak, szeretettel vannak irántuk és ügyüket felkarolják. Minden adandó alkalommal hangsúlyozzák, milyen kincset jelent ez számukra. Ha megtagadjuk a szeretetünket, megtagadtunk tőlük mindent. Ha odaajándékozzuk nekik, a reményt nyertük meg számukra.

„Mit érdekel, mi van velük?” „Nekünk is megvan a magunk baja!” „Messze van, nem a mi problémánk!” „Nem mi okoztuk a bajt, nem nekünk kell megoldani!” „A saját boldogulásom érdekel!”  

Csak néhány azok közül a kicsit lekezelő, de mindenképpen legyintő attitűdöt bemutató mondatok közül, ami a világ különböző pontjain üldöztetést szenvedő keresztényekkel kapcsolatosan gyakran elhangzik. Európai mondatok ezek, egy jóléti társadalom mondatai, amik nem születhetnek más körülmények között, csak az elmúlt hetven év nyugati békéjében, vagy a diktatúra nehézségeit lassan elfeledő posztszovjet térségben. Olyan országokban, ahol létező jelenség a nyomor, de csak a társadalom szűk, a többség által ráadásul alig látható rétegét érinti. Ahol a legtöbbek számára a mindennapok problémái messze esnek a túléléstől. 

Ugyanakkor vitán felül érzéketlen mondatok. Tagadásra épülnek, s ha a beszélő szándéka szerint sokszor nem is a valóság tagadására, a szeretet megtagadására mindenképp. Annak a kicsinek a tagadására, amit egyébként adni tudunk, s ami után mi semmivel sem leszünk kevesebbek, sőt, többek leszünk!


Hirdetés

Az üldözött keresztény közösségek képviselői megannyi fórumon mondták már el, milyen értékkel bír számukra a tudat, hogy nincsenek egyedül. Hogy vannak a világban emberek, szervezetek, országok, amelyek hajlandók melléjük állni, ügyüket felkarolni, amelyek elkötelezettek, hogy segítsenek nekik. 

Ezek az emberek elmondják, hogy a velük történő közösség vállalása számukra mérhetetlenül értékes.

A sajnálatunktól nem lesznek előrébb, de ha a szolidaritásunk hiányzik, a reményüket is elveszítik.

Nem hagyhatjuk őket magukra. Morális kötelességünk, hogy szolidárisak legyünk velük. Erre hív a szeretetparancs is mindannyiunkat.

Vágvölgyi Gergely

Nyitóképünkön kurdisztáni menekült keresztény gyerekek láthatók. A felvételt Fehér Bertalan készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb