Rimini Meeting: Az iraki keresztények tanúságtétele az egész egyház kincse
Az újjáépítés és a keresztények visszatérése Karakosba
A találkozón elhangzott, hogy a keresztény nép minden pusztítás ellenére vissza akar térni és meg akarja kezdeni normális életét otthonában. Alberto Ortega Martín érsek, Jordánia és Irak apostoli nunciusa kifejtette: „Az iraki keresztények tanúságtétele az egész egyház kincse.
Mindenünket elvették, de a hitünket nem! – vallják. Elmesélte, hogy a menekülttábor közepén az istentiszteleti hely állt, – kezdetben egy sátor – a remény sátra, amelynek helyén később egy kis kápolnát építettek. Amikor visszatérhettek Karakosba, vitték magukkal és ma is használják ezt az egyszerű épületet. A papok voltak az elsők, akik visszatértek, és a nép mellett vannak.” A nuncius kiemelte a hősiesség mellett a készséget a megbocsájtásra, kiengesztelődésre. Az előadók hangsúlyozták az újjáépítéshez szükséges anyagi erőkön túl nagyon fontos az emberi erőforrásokkal való támogatás és az ima.
Világháború van részletekben
Ami a világot mozgatja – Olusegun Obasanjo, Nigéria volt elnöke és Romano Prodi, volt olasz kormányfő beszélgettek. A demográfiai adatok rövid felidézése után Prodi kiemelte: „vagy tudatára ébredünk ezeknek a tényeknek, vagy elkerülhetetlen a dráma”. A volt olasz kormányfő osztja Ferenc pápa definícióját: világháború van részletekben.
Obasanjo azt mondta: „legjobb az lenne, ha maguk az afrikaiak találnának megoldást a problémáikra. Saját képességeinkre kell építeni, fontos a szubszidiaritás”. A migrációval kapcsolatban Prodi kijelentette: „mindig volt, most pedig elkerülhetetlen szükséglet, a jövő kérdése csak az, hogy hogyan kezeljük a migrációt.”
A kérdésre, hogy miként látják az afrikaiak a migrációs vitát, Obasanjo így válaszolt: „sokan a kolonializmust hibáztatják, de annak vége után mi mit tettünk? Másfelől kétségének adott hangot arra vonatkozóan, hogy a keresztény nyugat erényeit és értékeit feláldozhatják-e a választások oltárán.”
Migránskérdés olasz szemmel
Az Itália, Európa, fejlődés című találkozó főként anyagiakról és a migránskérdésről szólt. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kiemelte, „szükséges, hogy visszatérjünk az alapító atyák keresztény politizálásához”. Az olasz álláspontot hangsúlyozta a migránsok szétosztásának ügyében, amely szerinte nagyobb nehézségek nélkül képes minden problémát megoldani.
A magát migráns ügyben keményvonalasnak nevező politikus elmondta:
„Láttam menekülteket egy táborban – a többségüknek kereszt volt a nyakában -, akiknek megvolt a menekült státusza, szétosztásra vártak a világ különböző részeibe. Nem gondolom, hogy olyan országokban, amelyek büszkén vallják, hogy megvédik Európa keresztény gyökereit, ezek az emberek veszélyt jelentenek a civilizációra, sőt ők azok, akiket mindenki másnál jobban lehet integrálni.
Az Evangéliumot olvasva látjuk – folytatta -, hogy Jézus kiűzi a templomból a tolvajokat (sic!), erőszakkal is. De nemcsak ez Jézus. Ha mi hiszünk az Evangéliumban és keresztény politikusok is akarunk lenni, akik hisznek Európa keresztény gyökereiben, nem lehet, hogy csak ezt a Jézust lássuk, hanem azt a Jézust is, Aki szenved. És mind ezekben a fiatalokban, akik menekültek és döbbenetes életútjuk van, ezeknek a fiataloknak az arcában Krisztus arcát láthatjuk. Ha hiszünk a keresztény gyökereinkben, ezeket a fiatalokat, akik menekülnek, nem lehet nem befogadni.”
Az Európai Parlament olasz elnöke komoly kritikát fogalmazott meg a kvótát elutasító országok ellenében, mint Lengyelország és Magyarország:
„Ez a mi kötelezettségünk, és engem megdöbbent, hogy országoknak, mint Lengyelország és Magyarország, amelyek hangsúlyozzák keresztény identitásukat, nincs bátorságuk befogadni menekülő keresztényeket, akik nem akarnak lemondani identitásukról. Nyilvánvalóan hiányzik a szolidaritás, de amikor a kommunista diktatúra volt keleten, amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, hányan kaptak segítséget Olaszországtól, és más országoktól. Segítettünk, mert hittünk a szolidaritásban. De a szolidaritás nem lehet egyirányú utca. Amikor kérjük, könyörgünk, hogy fogadja el minden európai tagország Dublin reformját, amely lehetővé teszi a menekültek elosztását, amint európai területre érkeztek, csak a szolidaritás választását kérjük. Ezek a keresztények Eritreából, Etiópiából, Irakból, Szíriából biztosan nem azért jönnek, hogy megváltoztassák a keresztény identitást (…).
Évezredes közös történelmünk van, ami – hangsúlyozni szeretném – keresztény. Mert ami összeköt minket Vilniustól, La Vallettáig, Lisszabontól Prágáig az a kereszt, amelyet mindenhol megtalálunk.”
Muzulmánok az irgalomról
A résztvevők történelmi esemény tanúi lehettek a Meeting pénteki napján: Muhammad bin Abdul Karim Al Issa a Muszlim Világliga főtitkára volt a vendég. A Muszlim Világliga 50 tagországot fog össze. Al Issa 2016 óta választott főtitkára, jogász, iszlám-tudós, aki erősen elutasítja az iszlám bármiféle doktrínával való azonosítását. 2017. szeptember 20-án fogadta őt és küldöttségét Ferenc pápa a Vatikánban. A megindult kapcsolatok nyomán jött el most a Meetingre is.
Wael Farouq a Milánói Katolikus Egyetem arab nyelv és irodalom professzora bevezetőjében elmondta: „Ma hidakat kell építeni, nem csak emberek között, hanem az információ és az ismeret között is, ami az emberi tapasztalat. A mai nem szokványos helyzet arra hív, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel és olyan válaszokat keressünk, amelyek nem konvencionálisak (…).
Mi muzulmánok mindent Isten, az irgalmas nevében teszünk. Mi az irgalom szerepe életében, munkájában? – kérdezte az egyiptomi származású Wael Farouq a vendéget. „Az irgalom az emberiesség lelkülete, a stabilitást, az egyetértést, az igazságot jelenti. Mindaz a szép, amit látunk az életben, az irgalomból származik. Nincs semmi nélküle, nem lehet élni nélküle, nem lehetséges a béke sem irgalom nélkül” – válaszolt Al Issa, aki elmondta azt is, hogy 200.000 mérsékelt muszlimra jut egy szélsőséges. Nincsenek extrémista vallások, ám minden vallásban vannak szélsőségesek.
A teljes tudósítás itt található.
Fotó: Vaticannews
