Gyakran jelennek meg különböző értékelések a nyugati sajtóban az Iszlám Állam működéséről, aktivitásának változásáról, ezek az elemzések azonban sokszor a helyismeret és a megfelelő háttér hiányában születnek. Az S4C iraki munkatársának cikkéből kiderül: a geopolitikai játszmák olykor háttérbe szorítják az újra erősödő terrorszervezet elleni küzdelmet. Exkluzív háttér Kurdisztánból.
Mikor 2017 júliusában az iraki hadsereg visszafoglalta Moszult, a legtöbb ember úgy gondolta, hogy ezzel az Iszlám Államnak befellegzett, és végre nyugodt idők jönnek. Nem sokkal később az iraki kormányzat is bejelentette, hogy legyőzték a dzsihadista szervezet terroristáit és – nem kevésbé a mainstream média kommunikációjának hatására – az emberek fellélegezve azt mondogatták: vége az ISIS-nek! Mekkorát tévedtek…
Először is – amire most nem térnék ki részletesebben – az Iszlám Állam megalapításához vezető okok egyáltalán nem szűntek meg. Ahogy a drogkereskedelemről mondják; addig nem szűnik meg, míg kereslet van rá – a megállapítás ez esetben is igaz.
De mi is volt a győzelem?
Tény és való, hogy Moszul eleste érzékeny veszteség volt az Iszlám Államnak, de nem akkora, mint gondolnánk. Önmagában az ostrom megvalósítása is elgondolkodtató: vajon tényleg fontos az a nemzetközi közösségnek hogy megszűnjön az ISIS? Moszul ostroma kilenc hónapig tartott, majdnem háromszor annyi ideig, mint az “Iraqi Freedom” hadművelet 2003-ban, amikor is az amerikai hadsereg elfoglalta egész Irakot. Moszul bevételében nem vettek részt az addig jelentős eredményeket felmutató kurd pesmerga haderők, kizárólag a Moszult körülvevő városok megtisztításában vállaltak jelentős szerepet. Miért volt szükség az Irán által finanszírozott síta Hasd-Al-Shaabi (síta milícia) részvételére és miért mellőzték a pesmergákat? Nyilvánvalóan ez is geopolitikai vonatkozású döntés eredménye, és sokkal fontosabb volt az iraki kormányzat balanszíroztatása mint megoldást találni a problémára.
hirdetésMoszul után az egyik legnagyobb hiba a leginkább “fertőzött” területek megtisztításának elmaradása volt. A Kirkuk és Bagdad közötti – leginkább Hawija és az azt körülölelő falvak, városok – területek mindig is az ISIS által leginkább megfertőzött területnek számítottak, ahol az Iszlám Állam terroristáinak ideológiai támogatása elég magas volt. Kirkukból – ami Irak egyik olajipari központja – az iraki hadsereg 2014-ben elmenekült, ezt a területet a kurd pesmerga hadsereg vette irányítása alá. (Külön történet az is, hogy vajon miért menekült el az iraki hadsereg, miért adta fel állásait és fegyvereit? Az Egyesült Államok által felszerelt iraki hadsereg jóval nagyobb erőt képviselt az ISIS-nél mind létszámban, mind felszereltségben. Ennek ellenére igen könnyen megadták magukat és átadták az amerikaiaktól kapott fegyvereiket.) A várost sikeresen őrizték a kurd haderők, az IÁ nem tudta megszerezni Kirkukot, sőt a pesmerga hadsereg Kirkuktól délre is állásokat épített és erősen megvetette a lábát Daquq környékén. Értelemszerű és tervezett is volt a Hawija körüli területek megtisztítása, melyben nemzetközi koalíció részeként a pesmerga haderő és az iraki hadsereg is részt vett volna.
Hawija felé mennénk…
Rövid magyarországi szabadság után pont a Daquqban található csapatokhoz szerettem volna visszatérni. A 9-es brigáddal rengeteg időt töltöttem el: közéjük tartoztam, társuknak tekintettek. A parancsnokkal sokat beszélgettünk, vártuk a Hawija megtisztítására irányuló hadművelet megindítását. ”Két hét? Egy hónap?” Nem tudtuk, csak vártunk. Mindeközben az iraki autonóm Kurdisztán már lázban égett: mindenki várta a 2017. szeptember 25-ére meghirdetett függetlenségi referendumot. (Bár ez a szavazás nem azonnali függetlenségre irányult, amit a média sok esetben igencsak elhallgatott: a kérdés arra irányult, hogy a kurd lakosság szeretne-e független Kurdisztánban élni, vagy maradjon az autonóm régió Irak része. Többségi függetlenségi akarat esetén megkezdenék a tárgyalást az iraki kormányzattal, tehát az eredmény nem jelentene azonnali leválást Irakról.) A lelkesedés óriási volt, csakúgy, mint a környező országok ellenállása (Törökország, Irán és persze Irak). Érdekes megemlíteni, hogy az önálló Kurdisztán egyik legnagyobb párfogója Izrael, míg a palesztin Hamas-kormányzat ellenzi azt.
A 9-es brigád.
A referendum közeledett, a tervezett hadművelet pedig elmaradt. Az iraki kormányzat a nyugat halogató politikájának hatására felbátorodott és tovább fenyegette a kurdokat. A kurdok azonban a belső széthúzás és a külső fenyegetés ellenére megtartották a referendumot, melyben a kurdisztáni lakosság (beleértve a nem kurd nemzetiségűeket is) 93%-os arányban az önállósodásra szavazott. A nyugat továbbra sem állt ki szövetségese mellett és ezen felbátorodva az iraki hadsereg hadműveletet indított az addig szövetséges kurd hadsereg ellen Kirkuk térségében. A hadműveletekhez csatlakoztak az Irán által finanszírozott Hasd-Al-Shaabi csapatok is. Hogy a problémát tetézzék, a Kirkukban állomásozó pesmergák között az addig is meglévő széthúzás és iráni befolyásoltság hatására belső árulás történt és a pesmerga csapatok egy része visszavonult Kirkukból. Az ezután történtek már a történelem részét képezik, de magyarázatot adnak arra is, hogy miért nem sikerült felszámolni az ISIS-t. A nyugat magára hagyta az addig az Iszlám Állam ellen hősiesen küzdő népet – a sikeres hadműveletek ellenére a pesmerga hadsereg 1800 emberét vesztette el az IÁ elleni harcban – és saját érdekeit szem előtt tartva, hagyta felbomlani az ISIS ellen létrehozott koalíciót. A volt partnerek fontosabbnak tartották a kurd függetlenségi elgondolás elfojtását, mint az ISIS elleni harc befejezését. Szíriában az addig az Iszlám Állam ellen harcoló kurd (YPG) és török hadsereg hajszálvékony szövetsége felbomlott, mikor a török hadsereg a kurdok ellen fordult. Törökország offenzívát indított a többségében kurdok által lakott szíriai Afrin ellen és megfigyelők szerint etnikai tisztogatást rendezett.
És mi a helyzet pillanatnyilag?
A kérdés továbbra is áll: kell-e félnünk az Iszlám Államtól, illetve annak terroristáitól? Ha végignézzük a történteket, akkor a válasz sajnos egyértelműen igen. Az ISIS újra erősödik, Irakban naponta hajt végre támadásokat a hadsereg ellen. Visszatértek a rájuk jellemző terrorista- és gerilla hadviselésre, ebben pedig hagyományosan erősek. A nyugat magára hagyta az ISIS ellen leghatékonyabban fellépő szövetségesét. Kérdés, hogy a jövőben a kurdok mennyire szeretnék a vérüket ontani majd egy olyan szövetségesért, amely fontos időkben magára hagyta őket. Kérdés az is hogy egyáltalán szándékában áll-e a nyugatnak az ISIS elleni harc folytatása, befejezése és egy hatékony megoldás előmozdítása. Mennyire fontos egy állandó tenzió fenntartása? A menekültkérdés kezelésében már megtapasztalhattuk, hogy nem az eredményes megoldás, hanem a beszállítók részére mesterségesen létrehozott konjunktúra a fontosabb…
Fehér Bertalan, Erbíl
Nyitóképünkön az Iszlám Államtól zsákmányolt fegyverek. A dobozon látható felirat utolsó sorának fordítása: “Készült az Iszlám Államban”. A képek a szerző felvételei.
