A genderelmélet már nem éri be az elfogadással – egyre többet akar
A genderelmélet története 1949-re nyúlik vissza, amikor a híres francia feminista, egzisztencialista filozófus és regényíró, Simone de Beauvoir kiadta A második nem című könyvét. Ebben olvasható mára már szállóigévé lett mondata: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”.
A gender szót ő ugyan még nem használta, de gondolataival a genderelmélet alapjait teremtette meg. Véleménye szerint ugyanis a nő alárendelt helyzete történetileg alakult ki, egy embert nővé a nevelés, a szokások, összességében a társadalom által diktált normák formálnak. A gender mint kifejezés először Robert Stoller 1968-ban kiadott „Szex és a gender” című művében jelent meg – és ezután az 1960-as, 1970-es években megalkották a mai genderelmélet alapjait.
A „gender”
Az 1970-es évektől kezdve az angolszász kultúrában két meghatározást használnak a „nem” kifejezésére: a „sex” a biológiai nemre utal, míg a „gender” a „társadalmi nemet” jelenti. Tehát a gender kifejezés hivatott magába foglalni azokat a viselkedésformákat, szerepeket és tulajdonságokat, amiket a társadalom az egyéntől biológiai neme alapján elvár. A kettő közötti kapcsolatot az adott kor határozza meg, és időben változó. Azaz megszületése pillanatában a genderelmélet alapgondolata az volt: ha biológiailag nőnek vagy férfinak is születik az ember, valódi nővé és férfivá az adott kor társadalmának kulturális és szociális normái mentén válik. Tehát a társadalmi viszonyoktól is függenek a nemi szerepek.
Mind Magyarországon, mind Európában talán a mai napig az egyik legnagyobb hatású könyvet a témában Gabriele Kuby írta A nemek forradalma- A gender forradalma- A nevelés államosítása címmel, melyben három fejezten keresztül ismerhetjük meg a genderelmélet történetét, elterjedését és veszélyes hatásait a jövő társadalmaira nézve.
A gender elmúlt évtizedekben megfigyelhető pályafutásáról írt részletes és elgondolkodtató összefoglalót Tomka Ferenc katolikus pap, teológus és szociológus is A szexuális forradalomtól a gender-forradalomig címmel. Mint ahogy a honlapján is elérhető tanulmányában jelzi, a genderfogalom használata olyan, egyébként pozitív kezdeményezéseket is magába foglalhat, mint a nők egyenjogúságáért való küzdelem vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése elleni fellépés. „Az ő alapvető célkitűzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet”.
Az 1942-ben Budapesten született Tomka Ferenc középiskolai tanulmányait a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban szerezte, doktori fokozatát pedig 1966-ban a Hittudományi Akadémián. Szociológiai doktorátusát 1975-ben a római Angelicum Egyetemen kapta. 1965. júniusában szentelték pappá, és 1973-tól végez oktatói munkát felsőfokú intézményekben. 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Jelenleg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola egyetemi tanára. Számos könyv szerzője, több száz tanulmány és cikk írója különböző folyóiratokban. A gyakorlati teológia professzorának is hívott Tomka Ferenc atya már számos, a vallásos élet gyakorlatától egészen a szociológiai témákig írt társadalomtudományi szemszögből értekezéseket.
A gender fogalmának félreértelmezése
Tomka Ferenc tanulmányában tovább haladva azt olvashatjuk, hogy a fent leírt fogalom „eszményképébe” rondított bele az a gyakorlat, amikor a genderelmélet mögé radikális nézeteket és felfogásokat igyekeztek (és igyekeznek a mai napig is) felsorakoztatni. A teóriát legjobban kifordító nézet elsősorban a szélsőséges gender-feministákhoz és a melegszervezetek egyes részeihez, illetve „gondolkodóihoz” köthető: felfogásuk szerint a társadalmi nem előrébb való annál, hogy a biológia szerint ki milyen neműnek születik. Értelmezésükben az ember valamiféle semleges lényként érkezik a világra, akinek „alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját”. Értelmezésükben nem csak a hagyományos házasság jelent „megoldást” az utódok létrehozására és felnevelésére. Ahogy Tomka atya fogalmaz: „szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és a női nem, illetve a házasság és család megszüntetése”. Ez egy teljesen újfajta ember- és társadalommodellt feltételez,
melyben nem két nemi kategóriáról beszélhetünk, hanem legalább négyről.
A genderideológia elterjedésének titka
Az ENSZ által az 1995-ös pekingi női világkonferenciáján kapott először nagyobb nyilvánosságot a genderelmélet. A találkozón már hivatalosan is bevezették a gender-mainstreaming kifejezést, illetve a „társadalmi nem” fő irányként való követését. Akkor még a nők, melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért és egyenrangúságáért emelték fel a szavukat – de mára ennél sokkal többről van szó.
Az Európai Parlamentben is elfogadták a homofóbiáról szóló határozatot 2006-ban, amely „határozottan elítél minden, a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést”, és büntetőjogi szankciók alkalmazásának megfontolását kéri az egyes tagállamoktól az adott határozatok megsértése esetén. Az EU által elfogadott határozat egyebek mellett szorgalmazza, hogy
a tagállamok indítsanak a homoszexuálisok elítélése ellen kampányokat iskolákban, egyetemeken és a médiában.
A felhívásban leírtakat több országban is megvalósították. 2018-ban már az UNESCO is megjelentette a Nemzetközi szexuális nevelésről szóló szakmai útmutatóját.
Hosszasan lehetne sorolni azokat a törvényi változtatásokat, melyeket nemzetközi és nemzeti szinten is bevezettek (nálunk elsősorban a szocialista-liberális kormány idején) annak érdekében, hogy a genderelmélet a mindennapjainkban is minél magabiztosabban megvethesse a lábát. Ezeknek egy fontos közös vonása van, mégpedig hogy mindegyik először a nők és a homoszexuálisok egyenjogúságának eszményével lép fel.
Ahogy Tomka Ferenc atya kérdésünkre válaszolta: Mindig egy olyan álarc mögé bújva jönnek, ami elfogadható.
Női egyenjogúság
A társadalmi élet minden területére kiterjedő női egyenjogúság kiterjesztésének két akadálya van: az anyaság és a gyermeknevelés. Ahogy Tomka Ferenc atya megfogalmazza: „Bár az irányelvek nyíltan nem vonják kétségbe a gyermekvállalás és -nevelés fontosságát, mégis minden stratégia arra irányul, hogy az anyák »felszabaduljanak« a teher alól”.
A nőiség princípiumának is nevezhető két szerep (és amit pontosan biológiai adottságunknak köszönhetünk) fontosságának ilyen formában való megkérdőjelezése már önmagában is érdekes gondolat egy magát haladó, jövőbe mutató eszmének nevezett valamitől. Hiszen
ez a felfogás olyan szempontokat hagy figyelmen kívül, mint az anyai vagy apai szerep egyedisége,
illetve hogy egy nő számára éppen a gyermeknevelés adhat egzisztenciális értéket.
A homoszexuálisok
A homoszexuálisok egyenlőségének kérdésénél fontos meglátni azt a félrevezetést, ami a homoszexualitás veleszületettsége mellett azt hangoztatja, hogy a női és a férfi mivolt nem genetikai adottság, hanem a családi nevelés és a társadalmi normák formálják.
Elsőként is álljunk meg egy pillanatra a homoszexualitás genetikai adottságának kérdésénél. Szilvay Gergely még 2016-ban megjelent, A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében című könyvében egy teljes fejezetet szán a genetikai adottság kérdésében tett kutatásokra, és megállapítja, hogy az a tudomány jelenlegi álláspontja szerint egyáltalán nem bizonyított. Ugyanezt a megállapítást teszi Tomka Ferenc atya is tanulmányában, majd hozzáfűzi: „különösen groteszkké teszi ezt a kijelentést (mármint hogy a homoszexualitás genetikai adottság lenne – a szerk.), hogy egyidejűleg azt is állítják, hogy a férfi és a nő viszont nem genetikus adottság alapján lesz azzá, csak a családi szocializáció, illetve a társadalmi elvárás alapján”.
Ennél fogva a genderideológia fontos kiindulópontja lenne annak, hogy a homoszexualitást mint önálló nemi valóságot fogadjuk el, amely realizálná azt a tényt is, hogy nem csak női és férfi nem létezik. Gondoljunk csak arra, hogy a Facebookra való regisztrálásánál már hány besorolás közül választhatunk arra vonatkozóan, hogy milyen „neműnek” tartjuk magunkat valójában.
A genderelmélet veszélyes hatásai
Térjünk vissza a nevelés kérdéséhez! Az elmúlt évtizedekben
a genderelmélet eme része már nem éri be a békés együttélés és elfogadás szlogenjével. Ennél többet akar.
És alapgondolataiból kiindulva oda igyekszik beférkőzni, ahol a legjobban tudja kifejteni hatását, a gyermekek világába. Talán végtelen számú oldalt meg lehetne tölteni annak irodalmával, hogy a gyermeki psziché milyen törékeny és könnyen befolyásolható – de nem kell ehhez orvosi vagy pszichológia végzettséggel rendelkeznünk, elég, ha egyszer szülők leszünk, és máris belátjuk ennek igazságát.
Sajnálatos tény, hogy a nemzetközi szinten is egyre nagyobb támogatottságnak örvendő nézet fényében adnak ki olyan, kiskorúaknak szóló szexuális felvilágosítási útmutatókat, melyekben
már nemcsak az elfogadásról hallhatnak a gyerekek, de a szabad választás lehetőségéről is.
Vagy megemlíthetjük annak gyakorlatát, hogy a szülőket nem anyaként vagy apaként szólítják; hogy megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amikor fiatalok jelentkeznek nemátalakító műtétekre, hormonkezelésekre; vagy hogy hány, de hány országban engedélyezik a melegek házasságát, és engedélyezik számukra az örökbefogadást. A szándék minden esetben ugyanaz: teljesen szétszedni azt a hagyományos emberi modellt, amit családnak hívunk, hogy a tiszta lappal világra jött gyermeket a káosz irányába terelhessék.
Bármennyire is igyekeznek egyes genderkutatók az elméletnek eme vonását és terjedését kétségbe vonni, nem lehet. Tavaly adott ki a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció egy dokumentumot Férfinak és nőnek teremtette őket – A párbeszéd útjáért a gender-kérdésről a nevelésben címmel, melyben a genderelmélet feljebb említett radikális és a nevelésbe is beleszólni kívánó ágáról ad határozott véleményt – ezt erősítette meg Tomka Ferenc is megkeresésünkre.
Mit tehetünk ellene?
Ahogy Tomka Ferenc atya írja összefoglalójában: „Egy ilyen súlyos helyzetben is tudnunk kell törekedni a keresztény szellemű párbeszédre”. A másik meghallgatása, elfogadása és tiszteletben tartása meg kell, hogy történjen, de ez bizony csak úgy működik, ha azt mindkét fél betartja.
Ennélfogva a genderelmélet ezen követői is jó volna, ha tiszteletben tartanák azokat a több ezer éves hagyományokat, amelyeket az ember egyszer biológiai adottságára alapozva létrehozott. Éppen azért, hogy a társadalmi rend fennmaradjon és működjön.
Tomka Ferenc atyát idézve: „Végül a hívő ember bizonyossága, hogy Isten saját képmására teremtette az embert. A személyes és társas élet szabályai oly mélyen az ember lelkébe vannak írva, hogy sem a keresztényüldözések, sem a múlt század kommunista vagy náci diktatúrái, sem a jelen liberalizáló áramlatai nem képesek kiölni azokat. – Az ember ma is keresi az örök értékeket.”
Kiemelt képünk illusztráció, forrása a Pixabay.