A felmenőink élettörténete tudat alatt is befolyásol bennünket
Identitásformálás a múltból
A család az állandóságát fenn akarja tartani, és továbbadni. Azzal tartja fenn, hogy egyik nemzedék a másiknak átadja a közös történeteket, szokásokat. Így biztosítják a család folytonosságának élményét, és alakítják tagjaik jövőre irányuló elvárásait. Identitást adnak. Eképpen működik a nemzet identitása is: a kisgyermek megismer számos magyar költőt, tudóst, történelmi hőst, és tudja, hogy az ország kétharmadát elcsatolták száz éve. Ha egyetértünk ezekkel, ha nem, akkor is meghatározzák a jelenünket, ahogy elhelyezzük magunkat a világban.
A szülők, nagyszülők anekdotái fontossá válnak a család számára, és sokféle üzenetet rejtenek. Akár azt, hogy a család erős, és bármit meg tud oldani, tehát mindig van remény, és soha nem adják fel, ami erőforrássá válhat a családtag életében. De üzenete negatív is lehet: a felmenők alkoholizmusa kihat, a következő generációnak is ez lehet a sorsa.
Az időtálló érzések
Önismereti munka során egy csoporttag elmesélte a nagymamájával folytatott beszélgetését. Megkérdezte, miért tárol olyan sok élelmiszert a kamrában? „Tudod, sosem lehet tudni…” – hangzott könnyed természetességgel a válasz. Mit jelenthet ez? A nagymama gyerekkorát a munkanélküliség miatt nagy bizonytalanságban élte le. Ha a szüleinek volt munkája, könnyebb volt a család ellátása, ha nem volt munka, akkor maradt, amit addig összegyűjtöttek. Ez az érzés mélyen megmaradt benne. Máig azt érzi, hogy „sosem lehet tudni”, holott már nincsenek olyan körülmények, amelyekre ez lenne az adekvát érzelmi válasz. 
Egy másik közös munka során a kliens családfáját dolgoztuk fel. Úgy tűnt, hogy ott találhatunk segítő útmutatást a nehézségei feloldására. Elmesélte, hogy szülei sokat dolgoztak, szorgalmasak voltak, neki pedig szép gyerekkora volt. Felnőttként remek munkája lett, kedvelték a munkatársai, biztos anyagi helyzetben élt. Élvezte, amit csinált, mégis folyamatosan elégedetlenséget és bánatot érzett. A beszélgetések során kiderült, hogy felmenői mind kétkezi munkát végeztek. Az rögzült gyermekkorában, hogy a munka kemény és fizikai fáradtsággal jár. Megtudta például, hogy dédapja kovács volt. Rájöttünk, azért párosult mindez lelkiismeret-furdalással, elégedetlenséggel, mert azt tanulta meg fiatal korában, hogy „a munka az izzadságos, fizikai fáradtsággal jár”, számítógépen dolgozni és emberekkel beszélni nem lehet igazi munka.
Családfa másképp
Mindezek az élmények, megmaradt érzések így vagy úgy, de hatnak az életünkre. A családterápiás munka során alapvető eszköz a családfa közös feldolgozása. Itt arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen kapcsolatok voltak a felmenők között, milyen családi történetek, tulajdonságok kötődnek egy-egy sokat emlegetett rokonhoz, hol vannak homályos foltok, és vajon hogyan lettek homályosak. Hogyan hatnak ránk a korábbi relációk és emlékek a mindennapjainkban, valamint mit üzennek nekünk, és mit tanulhatunk ezekből.
Ami biztos, hogy nagyon sok erőforrás lehet bennük, amit érdemes megtartani. Ha pedig ezek nem segítik az életünket, hát átírhatjuk, és másképp is mesélhetjük!
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó, családterapeuta-jelölt
