Valami Amerika
Kicsit irigy vagyok az Amerikai Egyesült Államokra. Vagyis nem is kicsit, hanem nagyon.
Talán európaiként furcsa ezt mondani, de sokszor mi, az öreg kontinens lakói kicsit gőgösek vagyunk. Sokszor hajlamosak vagyunk csillogó műanyagként tekinteni a tengerentúlra. Igaz, az Egyesült Államok a show business hazája, és sokszor az amerikai filmek, sorozatok és zenék is azt közvetítik, hogy arrafelé bizony mindenki liberális szellemiségű állampolgár.
Pedig érdemes mélyebbre nézni.
Az Amerikai Egyesült Államok lakossága mélyen vallásos. A Pew Survey felmérése szerint a lakosság ötvenöt százaléka imádkozik naponta. Érdekesség: ez az arány Nagy-Britanniában csupán hat százalékpont.
Kaliforniától New Yorking a harminc éven aluliak nyolcvannyolc, az ezt a kort már megért embereknek pedig a kilencvenkét százaléka mondja vallásosnak magát. Ez egy olyan országban, ahol 243 millió keresztény él, rendkívül szép szám.
Az Egyesült Államokban nem ciki templomba járni, Idahóban ugyanúgy családi program a vasárnap délelőtti mise, mint Minnesotában. Míg itthon a párok egyik gyakori vitatémája az esküvővel kapcsolatban nem más, mint hogy „legyen-e templomi?”, addig a tengerentúlon ez természetes. Olyannyira, hogy még a Született feleségek c. sorozat készítésénél sem merült fel, hogy Susan ne kösse össze Isten színe előtt az életét Mike-kal.
Több amerikai szuperprodukcióban is megfigyelhető a templomba járás: a Reszkessetek betörők Kevinje is a padok között hallgatta a kórust, a Gagyi Mami című vígjátékban is fontos elem volt a gyülekezetbéli élet.
A sokak által ellentmondásos figurának tartott Donald Trump elnök pedig ország-világ előtt jelentette be, hogy az ő egyik kedvenc könyve a Szent Biblia.
Szóval van egy Amerika, ahol az elnök nyíltan olvassa a Bibliát, ahol a filmek jelentős részéből nem tudják/merik/akarják a templomba járás szokását eltávolítani és a keresztény többséggel bíró ország lakosságának több mint fele pedig minden nap imádkozik.
Addig mi, európaiak itt vagyunk, és hagyjuk el a kereszténységet. A Pew Survey felmérése szerint közel hatmillióval kevesebb keresztény lett az öreg kontinensen pár év alatt. Hiába van a földrészünkön Róma, a katolicizmus városa, hiába volt az első keresztény állam – Örményország – európai, mi, itt az öreg kontinensen eldobtuk a vallást, eldobtuk Istent. Észak-Írországban a legliberálisabb abortusz törvényt fogadták el, Angliában konganak a templomok az ürességtől, a német kereszténydemokraták már csak a nevükben vallásosak, a finnek és a csehek pedig a világ legateistább nemzeti közé tartoznak.
Mert bár Amerika lehet, hogy műanyag és csillogás és giccs és showműsor, egyvalami mégis szilárd: a hitük. Hisz ahogy a nemzeti mottójuk szól: Istenben bízunk.
