Egy hajléktalan bevásárlólistája
A bevásárlás sokunknak nem tartozik a kedvenc időtöltéseink közé. A nap végén unottan dobáljuk be a bevásárlókosárba a szükséges dolgokat – a legutolsó dolog, ami eszünkbe jut ilyenkor, hogy hálásak legyünk, amiért ma is megvehettük mindezt.
Egy hétköznap este bosszankodva indultam a boltba. Már semmi nem volt otthon, elkerülhetetlen volt a bevásárlás – már így is tovább húztam, a hűtőben árválkodó mustáron kívül nem árulkodott semmi arról, hogy valaki élne ebben a lakásban.
Nehezen mondok nemet, így akárhányszor megszólít egy kéregető – ha rohanok, ha nem – megállok. Múlt este is így tettem, hiába tudtam, nem sok apró zörög a zsebemben. Egy fiatal asszony állított meg Fedél nélküli újsággal a kezében, akinek csak pár forinttal tudtam segíteni. Már indultam befelé a boltba, amikor utánam szólt, hogy vennék-e neki némi ennivalót.
Megkértem, hogy diktáljon egy listát, mire van szüksége.
Semmit nem mondott, amit magának kért volna. Először csak egy csomag mirelit rántott sajtot kért, hogy kisüthesse ma este a gyermekeinek, és végre valami meleg vacsora kerüljön az asztalra. Biztattam, hogy folytassa. Szeretik a gyümölcsteát, sok cukorral, és ha idén jutna nekik szaloncukor, attól odalennének – mondta, és hozzátette, hogy persze ők sem tudnak ellenállni a csokoládénak.
Ezzel be is fejezte a listát. Néztem rá várakozóan: és te mire vágysz?
Csak állt előttem döbbenten, és zavartan elhallgatott. Mintha még sosem tette volna fel magának ezt a kérdést, hogy neki mire lenne szüksége, ha már a gyermekeinek megadta a mai betevő falatot. Rövid gondolkodás után azt felelte: egy samponra.
Összeszorult a szívem. Nemrég vettem magamnak sampont, és csak bevágtam a kosárba a többi holmi mellé. Sosem gondolkoztam azon, hogy valaki erre vágyna. Egy samponra.
Hálás szívvel fogadta a bevásárlószatyrot a bejárat előtt, és megkönnyebbült szívvel indult haza – mert ma meleget ehetnek a gyermekei, és egy kis apróság ma neki is kijutott.
Az asszony a Lövőház utcában kéri a járókelők segítségét, ha valaki arra jár, és éppen a boltba vezet az útja, talán a bevásárlólistája végére felveheti egy rászoruló kéréseit is.
Ebben a találkozásban nem az volt a legszebb, hogy a családjával aznap este meleget ehettek és szaloncukor is került a gyermekek kezébe. Hanem hogy rávilágított arra, hogy hálát kell adnunk a legtermészetesebb dolgokért is – amik nem mindenkinek azok.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
