Állva kell-e hallgatni a Nélküledet?
Lépjünk most túl azon, hogy az ország egyik legolvasottabb internetes lapjának újságírója nem ismer egy olyan magyar számot, amelynek videóklipjét 38 millió 446 ezer 954 alkalommal tekintették meg a Youtbe-on. Ha ehhez hozzáadom a dalszöveges verzió 5 millió 475 ezer 999-es nézőszámát, az összesen
43 millió 922 ezer 953. Számokkal kiírva: 43 922 953.
De tényleg, ezen lépjünk túl! Engedjük meg azt is, hogy valakinek ez a dal nem jelent semmit! El tudom fogadni, hogy vannak olyanok ebben az országban, akik nem éreznek semmit a szöveg hallatán. Akiknek nem számít az, hogy ez nemcsak a felvidéki Dunaszerdahely csapatának indulója, hanem 15 millió magyaré, amelyet idén tavasszal Pozsonyban a békés, de nyomatékos véleménynyilvánítás legfontosabb eszközeként használt a magyar közösség.
Azon viszont nehezen lépek túl, hogy ott sétált a pályán két fiatal kisiskolás, akiknek volt merszük kiállni 67 ezer szurkoló és több millió tévénéző elé, hogy elénekeljék ezt a dalt.
Legalább őket meg lehetett volna tisztelni azzal, hogy állva hallgatja végig az indexes kolléga a Nélküledet?
Mert ez nekik eddigi életük egyik legnagyobb teljesítménye volt, amelyre örökre emlékezni fognak. Remélhetőleg arra a 66 ezer 999 emberre, akik állva énekeltek velük, és nem arra az egyre, aki ült és hallgatott.
