Érdekességek a múltból
A légi felvétel a régi Hősök terét ábrázolja valamikor a háború előtti időkben. Pontosabban a képen látható két nagy zöldfelületet és a térbe benyúló fasort az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus eseményei miatt távolították el, mikor is a teret átalakították, hogy több százezer katolikus hívő tudjon egyszerre imádkozni. Ekkor kapta a Hősök tere a máig megtalálható jellegzetes térkő mintázatát. Maga a fénykép valamilyen protokolleseményen készülhetett – talán egy elnök vagy király látogatásán. Napjainkban is tartja magát az a hagyomány, amikor egy állam- vagy kormányfő meglátogatja hazánkat, koszorút helyez el a Hősök terén. Ezt feltételezi az autókonvoj, a lovas és gyalogos rendőr, katona sorfala, illetve a bámészkodók kordonok mögé szorítása. Lehet látni, hogy az Andrássy út torkolatában, illetve a Dózsa György úton is nagy létszámú tömeg várakozik. Budapesten III. Viktor Emánuel olasz király érkezésekor volt ekkora felhajtás – az 1937-es dátum bele is illik a teóriámba. 
De térjünk át egy kis helytörténetre. A Dózsa György út és az Andrássy út kereszteződésében lévő kör a villamosvágányokat jelöli, mivel akkoriban villamosok és nem trolik jártak a Dózsán (akkoriban Aréna úton). A „nagy trolibuszosítás” az 1950-es években kezdődött a „zajos” villamosok kiváltása céljából. Valójában csak a tájidegen szovjet trolibuszok erőszakos erőltetése volt a cél, hiszen Budapest tradicionális közlekedési eszköze a (ma is korszerű) villamos volt. Érdekesség még, hogy a térbe beérkező autókonvoj (amely valószínű a külföldi vendéget hozta) az út bal oldalán közlekedik. Ez a tény is alátámaszthatja a királylátogatás dátumát, mivel Budapesten csak 1941-ben tértek át a jobb oldali közlekedésre. 
A következő jelölés a két reprezentatív szökőkút egyikét mutatja. A szökőkút vize artézi víz volt. Hasonlóan a Városligeti tóéhoz, a Széchenyi fürdő leengedett vizével működött, amely télen gőzfelhőbe borította a tér ezen részét. Szeretném megjegyezni, hogy a Hősök tere közelgő felújításakor a tervekben az autósforgalom teljes kitiltása, a zöldfelületek növelése és a szökőkutak visszahelyezése is szerepel. A tér közepén található a ma csak Ismeretlen Katona Emlékművének nevezett kőtömb. Az eredeti nevén a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövének tetején kardmarkolatra emlékeztető kereszt, homlokfalán felirat (1914-18), hátsó lapján pedig egy buzdító erejű jelmondat „Az ezeréves határokért” volt. Így a Millenniumi Emlékmű egyszerre szólt a nemzeti nagyságról és dicsőségről, a honfoglalásról, a háborús hősiességről és a revízió szándékáról. Az emlékmű különlegessége, hogy a térszint alatt, süllyesztve alakították ki, körülötte gondosan ápolt füves terület, ahová pár lépcsőfok vezetett le. Így aki az eredeti térszinten megállt az emlékmű előtt, akarva-akaratlanul fejet hajtott előtte. Mekkora ötlet, mindent vissza! 
A tó felett átívelő híd kandeláberei jól láthatóan nem olyanok, mint ma. A háború során csekély sérülést szereztek, de ennek ellenére lecserélték a többágú vasöntvényeket a jóval egyszerűbb, úgynevezett „Lánchíd lámpákra”. Átérve a hídon, baloldalon található egy sokkupolás épület, előtte ernyők és pergolák. Sokan azt hihetik, hogy ez a Széchenyi fürdő épülete, de nem. Ez valójában az akkori Budapest fogalommá vált étterme, a Weingruber, amelynek pincérei, konyhája és cigány bandája messze földön híres volt. Még külön gyermekmegőrző terme is volt hivatásos felvigyázókkal, hogy a szülők nyugodtan el tudják fogyasztani az ételeket. Maga az épület az Ezredévi Kiállításra épült (a Fővárosi pavilon volt) és egészen az ’50-es évek végéig bírta, amikor is egyszerűen lebontották a háborúban megsérült, de menthető épületet. A jóhírű étteremre ma már csak a magasított sétány emlékeztet, amely valószínűleg a hajdani terasz volt. 
A Szépművészeti Múzeum mellett jobbra a fák között látható egy kanyarodó sínpár. Hajdan a kisföldalatti itt jött ki a föld alól, majd megkerülte a tavat és egészen a Széchenyi fürdő oldaláig járt, ahol a végállomása volt. 1973-ban úgy hosszabbították meg a pályáját a Mexikói útig, hogy a tó alatt vezették a vonalat, máig helyrehozhatatlan kárt okozva ezzel a tónak. Tudatosan – vagy anélkül – nem építették mélyre az alagutat, így ahol ma a földalatti áthalad a tó alatt, egy kis beton vízesés-gázló található – ez a kisföldalatti alagútjának teteje. Ezzel a manőverrel végtelenül bután kettévágták tavat, se leereszteni, se csónakázni nem lehet, viszont büdös és piszkos.
Soha nem tudtam, hogy a Lizsé nevű bisztró melletti kis hídnak mi volt a funkciója, hiszen ma sehova sem vezet. A magyarázat az, hogy a tavat a híd alatti kis csatornán táplálták és eresztették le a háború előtt, így elejét vették az algásodásnak, mert folyamatosan áramoltatták a vizet. Milyen kis hangulatos élménnyel lettünk szegényebbek a derék elvtársak meggondolatlan beavatkozása miatt. A Liget Budapest terv keretében a tavat revitalizálhatják, és egy új csatornát építhetnek a Vajdahunyad várától a Lizsé bisztró melletti híd közé, így újra létrehozhatják a Hattyú-szigetet, amelyet kis hidakon lehetne majd megközelíteni. A feltételes mód nem véletlen: Budapest új vezetése le akarja állítani a projektet, ezért Írjuk alá minél többen a Liget Budapest terv védelmében indított online petíciót!
Fecske Gábor László
