Amíg mindennapi kenyerünk az asztalra kerül – II. rész
Szolgálhatja-e géntechnológia a világ élelmezésének ügyét?
Nagyon lényeges kérdés – kezdte Elmer István író-újságíró kérdésére adott válaszát Font Sándor –, természetesen én mint magyar agrárpolitikus nem szeretnék nyilatkozni egy olyan kérdésben, amelyre nincs egységes válasza még a világ tudományos közvéleményének sem. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy túl rövid még az az időszak, amióta GMO-s növényeket termesztünk, ezért valós hatásait nem is tudhatjuk. Vannak olyan kutatási eredmények, amelyek állatkísérletekkel igazoltnak látják bizonyos GMO-s növények káros hatását, de ezeket a fajtatulajdonosok mind cáfolják.
Mi, Magyarország és kormánya azon az állásponton vagyunk, hogy ebben a vitában nem szeretnénk részt venni. Ebben a vitában addig tudtunk elmenni, hogy Magyarországon GMO-val előállított növényt nem termesztünk.
Jogunk van eldönteni, hogy akarjuk vagy sem a GMO-t
Egyelőre csak ezt tudtuk elérni, valamint azt, hogy jogunk lett nemzeti hatáskörben eldönteni, hogy akarjuk vagy nem a genetikailag módosított növények termesztését, állatok tenyésztését. Eddig ugyanis ránk akarta az unió erőltetni, hogy engedjük meg. 2016 óta azonban már megengedi az unió, hogy megtilthassuk a termesztést, tenyésztést. Azonban az áruk szabad áramlásának uniós elve miatt GMO-s termékeket nem tudunk kitiltani hazánk kereskedelmi forgalmából, de legalább ha mikrobetűkkel is, fel kell tüntetniük a kereskedőknek az áruik csomagolásán, ha azok GMO-kezelt alapanyagot tartalmaznak.
Azonban előremutató változás, hogy az európai bíróság idén július 25-én elfogadta, hogy mi számít GMO-nak, és a régi klasszikus GMO-t és a legújabb technológiákat is ugyanazzal a jelöléssel illeti (azok kockázata és kezelésük miatt), tehát minden „génkezelt” terméket ugyanolyan jelölési és termelési korlátok közé szorította.
Meglepő módon Franciaország fordult ez ügyben az Európai Unió bíróságához, hogy az állást foglaljon a génszerkesztéssel „matekolt” új eljárásokkal szemben. 
Személy szerint régi vesszőparipám – hangsúlyozta Font Sándor –, hogy jó lenne elérnünk a multi-áruházláncoknál, hogy külön polcra kerüljenek a GMO-s és kezelésmentes termékek, s ezáltal a fogyasztók dönthetnék el azt a vitát, melyik termékhez ragaszkodnak. Egy kutatás szerint Magyarország lakosságának 90 százaléka nem támogatja a GMO-s termékeket, úgyhogy a vita hazánkban hamar eldőlne. Gondolom, ezért az a nagy ellenállás azoknál az uniós biztosoknál, akiknél felvetettem ezt a kérdést.
Átcsomagolják a GMO-s árut
A kereskedelmi láncoknak nem érdeke a GMO-s jelölés – vette át a szót ifj. Hubai Imre –, jelenleg megteszik, mert még megtehetik, hogy a GMO-s árukat átcsomagolják. Ezért kellene olyan élelmezés-biztonsággal foglalkozó hatóságot létrehozni, amely speciális szakértelemmel ezt megakadályozhatná. De miért is van az uniónak ellenére a jelölés, amikor a biotermékekre ezt már régen kötelezővé tette?
Ennek kiíratását is egy erre hivatott minősítő szervezet hagyja jóvá, mint minden biotermelőnek, így nekünk is, kötelező jelölnünk, hogy az áruink biotermékek, akkor érthetetlen, hogy az unió miért berzenkedik a GMO-s termékek jelölésétől? Ha a bioterméket külön polcra kell tenni, miért ne lehetne a GMO-s termékekkel megtenni ugyanezt. Ez pedig nem ördögtől való lenne, s ez lenne a megfelelő eljárás.
Sajnos a GMO-s termelés a világ tudós társadalmát valóban megosztják, de a fogyasztókat nem! A fogyasztók túlnyomó többsége nem kér a GMO-s termékekből. A tudósok miközben tényleg vitatkoznak azon, hogy az új génmódosítási technológiák mennyiben szolgálják a világ szaporodó népességének ellátását, mennyire szolgálják az agrárium versenyképességét, aközben Magyarország döntött a GMO-mentes stratégiáról. Amit a jogalkotók elfogadnak GMO-mentesnek, az lesz génmanipulációmentes.
Alaptörvénybe iktatnák
Ha nem is lehet bizonyítani egy GMO-s növényről, hogy ártalmas, ha nem is tudjuk minden technológiáról kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy árthat, annyit azért mindenképp tudunk, hogy a termelésükhöz használt vegyszerek bizton azok. Például a nemesítésnek nagyon sok szempontnak kell megfelelnie, de a génszerkesztéssel előállított fajtakörök túlnyomó többségben növényvédelmi típusú rezisztenciának a kialakítása csak a cél. Ha a gyomirtó a GMO-s takarmánynövénybe felszívódik, akkor az az ember által fogyasztott állatba is átkerül – s az adott gyomirtóról pedig ismert, hogy az embernél daganatot okozhat.
A kör bezárult, hazánkban ezt a kockázatot az Alaptörvénybe iktatott módon ki szeretnénk zárni.
„Ez egy félelmetes technológia”
Font Sándor e kérdéshez a következőket példát tette hozzá: ismert totális hatású gyomirtó szer a glifozát, amely egyszikű vagy kétszikű növényről legyen is szó, mindent képes elpusztítani. Amerikában kifejlesztettek ezért egy olyan kukoricafajt, GMO-módszerekkel, amely rezisztens a glifozátra. A vetés után mind a kukorica, mind a gyomok egyszerre növekszenek, és a növekedés egy adott pillanatában az egész kukoricaföldet beszórják glifozáttal, ekkor a gyomok kipusztulnak, míg a génkezelt kukorica vígan sarjadásnak indul. Ez egy félelmetes technológia.
Ha a tudomány esetleg igazolni tudja, hogy a felhalmozódott glifozát az emberi szervezetre káros, és netán ezért be kellene tiltani, akkor a fejlesztésre milliárdokat költő növénytulajdonos cégek, nem kérdés, mindent megtesztek majd, hogy ellehetetlenítsék a betiltásról szóló jogi procedúrát.
Itt Dávid és Góliát harca folyik a fejlesztő multicégek és az országok törvényalkotói önvédelme között. 
Az Egyesült Államok és Európa között már egy ideje élelmiszerháború dúl – tette hozzá ifj. Hubai Imre –, aminek az oka az egymástól gyökeresen eltérő szabályozottságban rejlik. A mi szemszögünkből szabályozatlannak tekinthető a GMO-k területének tengerentúli gyakorlata. Például az, hogy az USA jogrendje mindaddig engedélyez veszélytelenként egy technológiát, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, ezzel szemben az európai, és különösképpen a magyar jogrend elővigyázatos és csak azt tekinti veszélytelennek, ami már tudományosan is igazolt. Gondoljunk bele, még a gyógyszerek, vagy a növényvédő szerek bevezetése is csak előzetes és hosszú, akár 10-15 évig tartó engedélyeztetési folyamat után lehetséges. Miért lenne ez másképp az élelmiszerek előállítással kapcsolatban is?
Extrém tartós növények: nem barnul meg az alma, a gomba…
Egyre kevesebb kézi munka igénybevételére van lehetőség a mezőgazdaságban, de meg kell vallanunk, szellemi munkára is – mondta ki keserű saját gazdálkodói tapasztalatát ifj. Hubai Imre –, ezért válik egyre csábítóbbá a termelők és a kereskedők részéről a szelekcióval csak nehezen előállítható, extrém tulajdonságú termékek polcra vitele.
Ilyen növényi álomtulajdonság például az extrém tartósság, ami a piacokra dobatta a génkezeléssel létrehozott nem barnuló csiperkét, a sosem barnuló almát.
Jószerével azt sem tudjuk megmondani ezekről, hogy egy napja vagy egy hónapja állnak a polcokon. Az extrém tartósságot a kutatók nyilván úgy tudták elérni, hogy kikapcsoltak valamit a növényben, ami a természetes bomlásukat okozta idáig. Ezek a növények tehát nem bomlanak értékes alkotóelemekre a szervezetünkben, hanem a rothadáshoz hasonlító folyamaton mennek át a tápcsatornánkon. Kérdés, hogy mennyiben szolgálja egészségünket…?
A magyar kormányzati szándék egyedülálló a világon
Elmer István továbblépve a GMO-s problémák feltárásán feltette a szakembereknek azt a kérdést: hazánk mit tesz annak érdekében, hogy kiváltsa a GMO-s technológiával gyártott növényeket a termelési folyamatokból?
Font Sándor válaszában kifejtette, hogy számos törekvése van a kormányzatnak erre. Példát is mondott arra, miképpen szeretnénk kiváltani a magyar abrakfogyasztó állatállomány fehérjefelhasználásából a dél-amerikai szóját, ami szinte 99 százalékban GMO-s. Ehelyett mi olyan fehérjében gazdag magyar kultúrnövényeket akarunk termeszteni, amivel az abrakolás az állatoknál 100 százalékban GMO-mentes lesz.
Ez kormányzati szándék egyedülálló a világon.
Három éve támogatjuk azt a projektet, hogy déli megyéinkben magyar szóját termeljenek a gazdák. Sikeresen el is kezdtek többet termelni, de ezt a garantáltan GMO-mentes szóját szinte teljes egészében magas áron felvásárolták külföldről, olyan áron, amit a hazai hústermelők nem tudtak megfizetni. Tehát ezután az ő versenyképességüket kell javítanunk, hogy a hazai hústermelők ne szoruljanak ki ebből az ígérkezőnek mutatkozó garantáltan GMO-mentes húspiacról.
Ami jelenleg nagyon előre mutatónak tűnik az az, hogy a hazai őshonos fajoknak nem adunk GMO-s takarmányt, legelnek, az a célunk, hogy hazai fogyasztóknak egészséges Kárpát-medencei termékeket adjunk, hiszen ez szolgálja az egészségünket. 
Szója helyett homoki bab
Harminc olyan növényfajt kerestünk elő a génbankunkból, amelyek magas fehérjetartalmú takarmányként használhatóak, nagy területen termeszthetőek – tette hozzá Baktay Borbála. Ilyen például a homoki bab, amely részben vagy egészben kiválthatná a GMO-s szóját. Sikeres kísérletek zajlanak már a szántóföldeken a növénnyel.
Fogyasztói, termelői igények alapján évente 12 ezer mintát küldünk ki az érdeklődőknek, akik ki szeretnék próbálni e kevésbé ismert fehérjében gazdag fajok termesztését. Kapunk számos olyan visszajelzést, hogy bizony vannak olyan fajok, amelyek újra érdeklik a termesztőket és fogyasztókat. Ilyen például mostanában a csicseriborsó. Fontos kérdés lett az utóbbi időben a tenyészidő is, amely a klimatikus viszonyok megváltozásával nagyon megrövidült. Ez is az új fajok használatának irányába tereli a termelőket.
A fogyasztói szokások megváltoztatása egyébként hosszú folyamat. Tizenöt éven át tartott, míg a kígyóuborkát bevezettük a piacra, most pedig már átestünk a ló túlsó oldalára, mivel egész évben termeszthető, logisztikája sokkal egyszerűbb, mint a klasszikus fürtös uborkáé, ma már sokkal elterjedtebbé vált. A fürtös uborka erős fogyasztói hagyományait a klasszikus sertéshúshoz kötött magyar étkezési szokások biztosították, amíg a konkurenciája le nem taszította vezető helyéről.
