Amíg mindennapi kenyerünk az asztalra kerül – I. rész
E szervezet elindított egy olyan vitaülés-sorozatot, amelyek estjein hazánk jelenleg legfontosabb problémáit igyekeznek polgári-keresztény szempontból értékelni és értelmezni. Október 30-án „Mindennapi kenyerünk” címmel került sorra a mezőgazdaság aktuális problémáiról szóló est, amelynek résztvevője volt: Baktay Borbála, a Növényi Biodiverzitás Központ igazgatója, Font Sándor agrárpolitikus, országgyűlési képviselő és ifj. Hubai Imre, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, vidékfejlesztésért felelős alelnöke.
Milyen állapotban van a magyar mezőgazdaság?
A jezsuiták Párbeszéd Házának Loyola Cafe termében Elmer István író-újságíró moderálta kerekasztal-beszélgetés első kérdéseként az hangzott el, az előadók hogy látják, mennyire egészséges a mai magyar mezőgazdaság szerkezete? 
A szakemberek közül elsőként Baktay Borbála számolt be arról – mint annak a gazdag magyar génbanknak büszke vezetője, amelyben 1196 faj 52000 alfajtáját őrzik –, hogy ehhez az elképesztő fajgazdagsághoz képest, jelenleg ma hazánkban a termőterületek több mint 60 százalékán csak négy növényfajt (kukorica, búza, repce és napraforgó) termesztenek. Sokkal kevesebb fajnak, sokkal kevesebb fajtáját termeljük, fogyasztjuk manapság, mint 100 évvel ezelőtt, de volt idő, amikor az ember akár 100-200-féle növényfajt is fogyasztott, ma pedig egy család hűtőjében, nem lehet több 40 növényfajnál, s ezeknek is csak kis százaléka Kárpát-medencei eredetű. 
Font Sándor agrárpolitikus egy másik szempont megemlítésével, a birtokrendszer szerkezetének történeti és jelenlegi helyzetének áttekintésével válaszolt a feltett alapkérdésre. Hangsúlyozta, hogy történelmi távlatokból nézve nálunk mindig nagybirtokrendszer volt. Ennek felbomlása után 2,4 millió hektáron keletkeztek osztatlan közös tulajdonú földek, amelyek megszüntetése komoly kormányzati küzdelem volt. A téeszesítés olyan sötét nyomokat hagyott a gazdákban, hogy még ma is nehezen szánják rá maguk a szövetkezésre, a közös gépek beruházásába.
Hazánkban csak természetes személy lehet földtulajdonos, társas vállalkozás nem, ebben különbözünk szinte minden uniós országtól – mondta az agrárpolitikus. 2004-es belépésünk után még tíz évig megtarthattuk, hogy uniós állampolgár sem vásárolhat földet, tíz év elteltével azonban már kérlelhetetlenül dörömböltek a nyugati földvásárlók, mert hazánk éghajlata, talajviszonyai szinte minden növény termesztésére alkalmasak. 2013-ban megszüntettük a korlátlan földbérlési lehetőséget, 1200 ha-nál nagyobb bérleménye és 300 ha-nál nagyobb tulajdona nem lehet senkinek. Politikai vita van e kérdésben, az MSZP nagyobb birtokokat szeretne, a Jobbik kisebbeket. A mostani kormányzat ragaszkodik a 300 ha-os értékhez.
Sajnos az unióhoz való csatlakozás az élelmiszeriparunk szinte teljes megszűntét jelentette, amely után ránk zúdították külföldről a hazainál jóval gyengébb minőségű termékeiket. A multinacionális áruházláncok zseniálisan megbolondították a magyar fogyasztókat a „csillivilli” és nagyon olcsó áruikkal. Az aktuális kormányzatok részéről csak hosszas küzdelem árán sikerült elérni az áruházláncoknál, hogy magyar termékeket is árusítsanak.
A köz- és tömegétkeztetés alapanyagait a magyar élelmiszertermelő vállalkozások korlátlanul képesek biztosítani – hangsúlyozta a továbbiakban Font Sándor –, de a csúcsgasztronómia igényeit ma még nem tudják kiszolgálni. A Michelin-csillagos éttermek a párizsi piacokról hordják az alapanyagokat, ezen éttermek kiszolgálására az utóbbi időben még futárszolgálatok is alakultak. Szinte hihetetlen, de a zsákos krumplit is innen hozatják, ugyanis a szakemberek azt állítják, hogy a különbséget ezen a szinten valóban lehet érzékelni. E téren tehát van még hova felzárkóznunk.
