Állati veszélyek a genderlázban
Nagy a lelkesedés a genderhívők között, hiszen eddig is szívesen érveltek azzal, hogy a saját nemhez vonzódás az állatvilágban is előforduló jelenség, most pedig itt lehet az újabb kiváló példa: egy gondos meleg pingvinpár, amely mintaként szolgálhat az emberiség számára e kérdéskörben.
Majd két évtizede nem kelt ki pingvin a berlini állatkertben, de most egy meleg pingvinpár kotlani kezdett – adta hírül nemrégiben a The New York Times. A liberális hírportál írása szerint a két hím, Skip és Ping „szexuális irányultsága” eddig is ismert volt, és miután Hamburgból Berlinbe kerültek, „egyértelmű jelét adták családalapítási szándékuknak”: mindenféle tojásformájú tárgyakat kezdtek gyűjteni annak reményében, hogy majd kikelthetik.
Fotó: pixabay.com
„Csak leraktuk az egyikük elé, az meg azonnal tudta, hogy mit kell tennie. A csőrével a lábára terelte a tojást, majd ráeresztette a hasát. Ez teljesen normális, a pingvinek így csinálják” – mondta Maximilian Jäger, az állatkert szóvivője.
„Érthető a genderhívők öröme, hiszen eddig is szívesen érveltek azzal, hogy a saját nemhez vonzódás az állatvilágban is előforduló jelenség, most pedig itt lehet az újabb kiváló példa: egy gondos meleg szülőpár. Miért ne fogadhatnának örökbe a homoszexuális párok gyerekeket, hiszen a berlini pingvinek is, ugye…” – jegyzi meg a szerző.
Csakhogy van ezzel a pingvin-történettel némi probléma. Egyrészt, amint arra finoman az állatkerti szóvivő is utal, a pingvineknél teljesen normális jelenség, hogy a hím kiveszi a részét a költésből. Lehet, hogy ez a természetes ösztön a berlini „melegpár” tagjaiban a szokottnál erősebben él, és más, tojáshoz hasonló tárgyakkal is gyakorolták, de mindenképpen ösztönös viselkedésről van szó, ami „heteroszexuális pingvineknél” is megfigyelhető – hívja fel a figyelmet Bándy. Írásában jogosan teszi fel a kérdést: ha a genderharcosok által melegnek titulált pingvineket kell a megfelelő szülőpárnak tekinteni, akkor például a túlnépesedési problémák ügyében a harcos szurrikáták lesznek a példaképek? És egyéb, a teljes emberiséget érintő kérdésekben is az állatok szintjére kell visszatérni a „megoldásért”?
Találóan fogalmaz: „Elég veszélyes vizekre evezünk, ha állatvilágban elterjedt jelenségeket mutatunk be követendő mintaként”.
A teljes írás itt olvasható.
