Három az egyben

Ha a Szentháromság isteni titkát szeretnénk felfogni, bizony elég hamar zátonyra futhat mindenféle magyarázatunk. Az ember sokszor túlságosan emberi módon akarja megérteni, milyen is valójában Isten. 

Ahogyan a vicces történet is példázza. A néni a mise után bemegy a sekrestyébe és „megdicséri” a plébánosát: – Tisztelendő úr, olyan jól magyarázott ma a szentmisén, hogy megértettem a Szentháromság titkát! Mire a pap csak ennyit felelt: – Az bizony nagy baj, mert akkor valamit elrontottam!

A Bibliában vannak olyan epizódok, amikor egy adott jelenetben mindhárom isteni személyt egyszerre láthatjuk. Például amikor Jézus, a Fiú megkeresztelkedik a Jordánban, mire a Szentlélek mint egy galamb leszáll rá, és közben az Atya szózata hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22).

Jézus Krisztustól tudjuk, hogy Isten Szentháromság. Ő, a Fiú, beszél mennyei Atyjával – „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30) –, Imádkozik hozzá, és elküldi nekünk a Szentlelket, aki az Atya és a Fiú szeretete.

A niceai hitvallás az Atyát menny és föld teremtőjeként említi, a Fiúról pedig azt mondja, hogy az Atyától született az idő kezdete előtt. És annak ellenére, hogy „született”, de nem teremtmény ez a Fiú, ráadásul az Atyával egylényegű, és minden általa lett. A hitvallás a bibliai helyekre alapozva a Szentléleknek tulajdonítja, hogy a Szűz méhében a Fiú megfogant. A Szentlelket pedig az Atyától és a Fiútól eredezteti, ám akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.

XVI. Benedek pápa úgy fogalmazott,

„Isten nem magányosság, hanem tökéletes közösség”.

Fontos megállapítanunk tehát, hogy a keresztények nem három különböző Istent imádnak, hanem egyetlen lényt, aki háromságba bontakozik ki, mégis egy marad.

Sok mindent tehát nem tudunk az emberi logika alapján kezdeni Isten háromszemélyű titkával. Egy dolgot azonban tehetünk: megismerhetjük ennek a titoknak az ésszerűségét. Gondoljunk csak bele:

ha Isten – aki maga a szeretet – egyedül és magányosan lenne, nem tudna öröktől fogva szeretni.

Szent Ágoston ezt a titkot a következőképpen fogalmazza meg: „Ahol szeretet van, ott háromság van: aki szeret, akit szeretnek és a szeretet forrása”.

Senki sem tud embertársaitól elzárkózva a mennybe jutni. Aki csak saját magára és a maga lelki üdvösségére gondol, a közösségtől elzárkózva él. Ez pedig lehetetlen. Maga a háromszemélyű Isten is közösségben, örökös kölcsönös szeretetben él.

Isten mintájára az ember is másokkal való érintkezésre, kölcsönös kapcsolatokra, együttérzésre és szeretetre van alkotva. Felelősek vagyunk egymásért.

Forrás: Katolikus Lexikon, Youcat